Este 6 óra körül a főhadsegéd útján megkapták amott a parancsot, hogy kezdjenek tüzelni, és erre a hajdúk előretörtek. Az ütegek mindenhonnan ráfeleltek, s rögtön azután szóróaknákat robbantottak a császári oldalon. Rögtön ezután maga roham is megindult Thungen tábornok parancsnoksága alatt, 8 zászlóval. Erről az oldalról az elvárható legnagyobb bátorsággal törtek elő, s követték őket a brandenburgiak gránátosokkal Grygy ezredes alatt, ezeket követte Belling ezredes a maga rendjében, aki azonnal állást foglalt, jóllehet az ellenség minden lehető módon ellenállt, ám ennek ellenére egy rövid időre egészen a 3. falig és annak hídjáig szorították vissza őket. Minden bizonnyal az ellenséggel együtt törhettek volna be [a mieink] a városba, ha néhány közlegény, minden ésszerűség és intés ellenére nem az elesetteket fosztogatta volna, hanem az ellenséget követte volna. Ezek után a törökök visszaverték őket onnan, és a második falig és az árokig kellett visszavonulniuk, ahol a már egyszer elfoglalt állást minden erejüket megfeszítve, tekintet nélkül a veszteségekre, gróf Dietrich von Dona, Bornstedt ezredes, Olsnitzes őrnagy, továbbá más tisztek és 300 közlegény elvesztésével megtartották. A kurlandi herceg, Belling ezredes, gróf Dona őrnagy, Natzmar kapitány és mások megsebesültek. A császáriak, jóllehet őket egyrészt az ellenség, másrészt az aknák, amelyekből egyedül az ő oldalukon hat robbant fel, háromszor verték vissza, mégis, tekintet nélkül arra, hogy minden égett, újból felmásztak a résre, s állásukban emberül kitartottak, s a törökök négy órai harc után visszavonulni kényszerültek. Részükről Croy herceg, Commercy herceg, aki miután sebesülése miatt már nem tudott a résre mászni, lovon jött fel oda, Thungen tábornok és mások megsebesültek. Ami a halottakat illeti, hogy kik azok, még nem lehet tudni, csak az biztos, hogy 1200-nál is többen maradtak ott, közülük 500 alaposan megégett. Eközben a bajor oldalon is megkezdték a rohamot, s mivel az ellenség erejének nagy részét a császáriak ellen vonta össze, így könnyűszerrel szerezték meg állásaikat, vagyis rövid ellenállás után a rést és a rondellát elfoglalták. A hajdúk ugyan hatalmas kiáltozással támadtak, erre azonban néhány török a városból kitört rájuk, ők pedig még nagyobbal [ti. kiáltozással] futottak el onnan, amit ők egészen estig ily módon folytattak.