Pancsova bevétele.
Pancsova bevétele.
Még csak Pancsova maradt hátra, a felkelők e veszedelmes törzshelye, mely csak néhány mértföldnyire volt Ozorától. Perczel május 10-én egyik dandárával Pancsovára siet, behatol a városba, megtisztítja a felkelőktől és megszállja. Ez alkalommal birtokába kerül két kis ágyú, 30 töltényszekér, 600 lőfegyver, több dob, két császári és sok szerb hadi zászló, sőt még a magyaroktól elfoglalt két hadilobogó is.
Miután Perczel Torontál vármegyét kitisztította a lázadóktól, további hadműveleteinek folytathatása czéljából előbb Temesvár felé ment, a hol Vécseyvel és Bemmel egyesült, majd onnan ismét Bácsmegyébe vonúlt.
Kossuth és pártja a tavaszi hadjárat sikerein felbuzdulva, elérkezettnek látta az időt, hogy Magyarországot független államnak nyilvánítsa, a mi az április 14. napján tartott országgyűlésen meg is történt. Ugyanazon a napon választották meg Kossuth Lajost Magyarország kormányzójává és új minisztérium alapításával bízták meg.
A magyar kormány egy bizottságot is küldött ki, hogy Krassó vármegyét és a három bánsági határőrezredet vármegyékké szervezze. A bizottság azonban Lugoson lévén hosszasabban elfoglalva, a Határőrvidék tervezett szervezésére már nem maradt ideje.
Torontál vármegyében a szerb fölkelés elnyomatása után a megyei élet újból felébredt, hogy aztán megint hosszú álomba merüljön. Karátsonyi Lászlót, az 1848-ban kinevezett főispánt, az ugyanazon évben megválasztott megyei tisztikarral az élén visszaállították hivatalába. A vármegye székhelye ismét Nagybecskerek lett. Közgyűlést azonban már nem tarthattak, mert ahhoz kevés volt az idő.
Az orosz seregnek Magyarországba való betörése és az osztrákokkal való együttműködése szükségessé tette, hogy a kormány messzebbmenő intézkedéseket 466tegyen. Elhatározták, hogy az osztrák sereg támadását Szegeden fogják bevárni és e végből az összes e czélra kirendelt seregek Szeged alatt öszpontosuljanak. Vetter, a déli sereg parancsnoka tehát kivonul Bács vármegyéből, hadiszállását július 25-én Beodrára helyezi át és onnan augusztus 31-én Szeged alá vonul. A szegedi táborban volt a honvédség középhada, míg a jobb szárnyat a Lenkey vezetése alatt Hódmezővásárhelyen álló 7000 főnyi sereg, és a balszárnyat a Melenczén táborozó 10.000 emberből álló sereg alkotta, Kmetty parancsnoksága alatt.
Dembinszky tábornok, a sereg fővezére azonban Szegedet alkalmatlan csatahelynek tartva, elhatározta, hogy Szegedet kiüríti és a szerinte sokkal alkalmasabb védő helyre: Szőregre helyezi át a tábort. E végből a magyar sereg augusztus 1-én Szegedről négy hídon átkelt a Tiszán.
