A szőregi csata.
A szőregi csata.
Augusztus 3-án a magyarok utóhadát, mely Ujszegednél foglalt állást, hogy az átvonulást fedezze, Lichtenstein herczeg megtámadta, a Tisza bal partján lévő hídfőt elfoglalta és az osztrák sereg számára a Tiszán való átkelést biztosította. A honvédség Dembinszki, Mészáros, Visoczky, Dessewffy és Guyon vezérlete alatt, 42.000 emberrel és 50 ágyúval Szőregnél erős hadállásban volt és a hídfő előtti töltést, mely a hadállás kulcsát alkotta, számos ágyúval tartotta megszállva. A középhad Szőreg előtt helyezkedett el, a bal szárny, mely leginkább lovasságból állott, Szent-Iván községre és az ottani erdőre támaszkodott. A magyar táborban, az örökös hátrálás miatt, lehangoltság uralkodott.
Dembinszky augusztus 5-én a szőregi hadállást is fölakarta adni és Aradnál Görgeyvel akart egyesülni, azonban az osztrákok támadása az ütközet elfogadására kényszerítette. Délután négy órakor a császáriak 25.000 emberrel és 160 ágyúval keresztül törnek a hídfőnél és a következő hadállásokat foglalják el: Jobb szárnyon a töltés előtt a lovasság állott fel, az ütegek pedig széles félkörben a magyar középhad előtt helyezkedtek el és jól irányzott lövéseket kezdtek leadni. A mi tűzérségünk a töltés mögül viszonozta ugyan a tüzelést, de az ellenségtől kereszttűzbe kapva, visszavonulni kényszerült. Most a IV. hadtest gyalogsága fokonként rohant ostromra, s a honvédeket kiszorítva hadállásaikból, Szőregre nyomta. E közben az osztrák jobbszárnyon Bechtold lovasosztálya és a 4-ik huszárezred között nagyszerű lovasharcz keletkezett, mely változó szerencsével folyt. Végre Bechtold osztálya a huszárokat Szőreg felé nyomta, melyet ép akkor támadott meg és foglalt el az osztrák gyalogság. A honvédek erre Szőreget elhagyták és Deszk felé vonultak, a hová őket Benedek dandárának lovasosztályai üldözték. Dembinszki most a helyett, hogy Arad felé vezette volna a seregét és ott a még magyar kézen levő vár falai alatt húzódott volna meg, Temesvár felé ment és ott újabb vereséget szenvedett.
Jellassich bán is tudomást szerez Haynau győzelmeiről; igaz, hogy későn, de ő is siet részt venni a szabadságharcz leverésében. Seregeit átvezeti a Tiszán és augusztus 16-án Nagybecskereknél táborozik. Miután azonban Torontál vármegyében nem akad dolga, visszavezeti seregeit Pétervárad alá.
