A német-bánsági határőrezred.
A német-bánsági határőrezred.
Az 1741. évi 18. törvényczikk 5. §-a szerint a Temesi Bánság területének két részre történt felosztása után a déli részből a bánsági katonai Határőrvidék alakult, melyet azonban csak 1767-ben szakitottak ki végleg a polgári kerületből. A kiszakitott katonai kerületet két részre osztották és külön elnevezéssel, külön két katonai testületet alakitottak, azzal a rendeltetéssel, hogy az egyik a középső és alsó Dunát őrizze, a másik pedig, hogy az almási kerületet fedezze és a bányavárosokat a rabló csapatoktól védelmezze. A dunai részt, miután oda szerbeket és németeket telepítettek, német-illir Határőrvidéknek nevezték el. Bennünket csak ez a Határőrvidék érdekel, mert belőle alakult a német-bánsági határőrezred, mely Torontál vármegye területén feküdt.
Ez az első beosztás nem lévén megfelelő, elhatározták, hogy a bánsági Határőrvidéket megnagyobbitják. Ez 1773-ig meg is történt. A territoriális rendezés keresztülvitelével báró Zsivkovics táborszernagyot és gróf Claryt bízták meg.
A bánsági Határőrvidék szervezése, politikai felosztása és igazgatása katonai 430elveken alapult. Az akkori határőr legfőbb rendeltetése a katonai hivatás volt. Az igazgatás élén – Pancsova törzshelylyel, – a német-illir határőrezred-parancsnokság állott, melynek hatáskörébe nemcsak tisztán katonai, de politikai, gazdasági és törzskönyvezési ügyek is tartoztak. Az ezredparancsnokság a temesvári főhadparancsnokságnak volt alárendelve.
Miután a bánsági Határőrvidék a többinek a mintájára volt szervezve, itt is a legfőbb jóváhagyás mellett, a Cordua és az 1754-ben sajtó alól kikerült Jenkó-féle »Militär-Grenzrechte für das Karlstädter und Varasdiner Generalat« czimü törvénygyüjteményben foglaltak voltak érvényben, melynek főbb pontjai a következők:
»A határőrök jogainak általános elvei gyanánt a »természetjogot« (!) és »Isten tizparancsolatját« jelöli meg, különös kútfőül pedig katonai ügyekben a »hadi czikkelyeket«, bünügyekben a császári rendeleteket, parancsokat és novellákat I. Ferdinándtól Mária Teréziáig és polgári ügyekben az osztrák tartományokban érvényes magánjogokat. A szokásjog csak akkor érvényes, ha más rendeletekkel, »a természeti és isteni joggal, a józan észszel és a jó erkölcsökkel« nincs ellentétben. Különösen kiemeli, hogy a gör. kel. papság az ő kánoni joga alkalmazásában ne korlátoztassék, a mennyiben az az ő hiveiknek adott kiváltságokkal összefér.
A Határőrvidék területén levő földek katonai határőri hűbérek, melyeknek felosztása a katonai szolgálatra képes lélekszám szerint történt. A Határőrvidék lakosai e földeket zsold helyett, szabad használatra kapták. Legfelsőbb parancsra nemcsak az országon belül, de annak határain kivül is háboruba kell vonulniok. Ez esetben azonban bizonyos havi dijat és ruházatra pótlékot kaptak. A gyalogos határőr hűbéri birtoka, minősége szerint, 34–35, a lovasságé 18–24 hold között váltakozott. Egy gyalogsági hűbéri birtok egy gyalogost, egy lovassági pedig egy lovast állitott ki; egy ház pedig, ha több hűbére volt is, 3 gyalogosnál és 2 huszárnál többet kiállitani nem tartozott.
A határőr kötelessége volt még az ingyen-robotolás, kézzel vagy igavonó marhával, oly építkezéseknél, melyek az állam vagy a község költségén történtek. Volt tehát kincstári és községi robotolás. A kincstárit a föld és birtok után, a községit pedig a munkaképes férfiak és igavonó marhák száma szerint állapították meg.
