Kereskedés
Kereskedés
Nagyobb forgalmú kereskedés csak 1723-ban kezdődött Temesvárott, mikor Wallis elnöklésével a német kereskedelmi társaság (Commercien Societät) megalakult. A szándék az volt, hogy a Temesi-Bánságban a kereskedelem is teljesen német lábra állíttassék: „weil man deutsche Kaufleute untergebracht wissen will”. A német kereskedelmi társaság vette át az egész tartományban termelt gabonát, a marha- és gyapjuelárúsítást s a bányák és erdők termékeinek értékesítését. Ez továbbította mind e bánáti produktumokat a külföldi árúpiaczokra. A szállítást Forstmayer bécsi hajósmester eszközlé a Dunán, Tiszán és a Száván. Azonban a német társaság alig két évig uralkodott a helyzeten. Bibics Jován, temesvári előkelő lakos elnöklésével csakhamar megalakult a görög kereskedelmi társaság s a bánáti görög és szerb kereskedők most szembeszálltak a németekkel, erős versengést indítván ellenük. Kieszközölték az udvarnál, hogy nekik is engedtessék meg a kereskedés a Temesi-Bánságban, minthogy ők is mindenkor hűen szolgálták ő felsége érdekeit. 1725 október 8-án már körözteté az adminisztráczió, hogy a bánáti kereskedés a Temesvárott alakult s 76 főből álló keleti görög kereskedelmi társaságnak (Orientalische Compagnie) meg van engedve. Ez a társaság gazdagabb volt a németnél s jobban győzte pénzzel. Ügyességével és vagyonával lassanként hatalmába kerítette az egész bánáti termény- és marhakereskedést. Sőt még más két szövetséget is alakított Temesvárott: a Viehhandlungs-Societät-et és a Praedien-Societät-et. A zsidó üzletemberek a német kereskedelmi társasághoz szegődtek, miért is „német zsidók”-nak nevezték el őket. Nehogy a két társaság egymást károsítsa, az udv. kamara 1725-ben „Norma Regulativá”-t volt kénytelen kiadni, az adminisztráczió pedig alattomos útakon igyekezett a versengést a németek javára fordítani. Mindamellett a gabonakereskedés 1728-tól túlnyomó részben a görög, örmény és szerb üzletemberek kezén maradt, a kikkel csak a gazdag temesvári Wolf és Schwartz zsidó terménykereskedők tudtak versenyezni.
Nagyobbarányú üzletek tárgya volt a bánáti méz, viasz, szappan és fagygyú. Evvel a temesvári Stoján és Nedelkó czégek foglalkoztak. Ők szállították a bányák és a katonaság számára a gép- és mécsolajat, a gyertyát, szappant stb. Ugyanők érdemeket szereztek a délvidéki méhtenyésztés körül is. Egyedül csak a temesvári kerületben 12.193 méhkast tartottak árendában a köznéptől, melyet az adminisztráczió rákényszerített a méhtenyésztésre.
1727-ben egy Kristóf Gáspár nevű vászonkereskedőt emlegetnek az adatok, írván róla, hogy a bánáti katonaság részére 10.910 forintért 70.470 rőf vásznat és 10.024 rőf zsákszövetet szállított.
Adásvételnél 1725-ig a török hossz- és súlymérték: az okka, arasz és láb volt használatban. Ez évben léptette életbe az adminisztráczió a bécsi nehezéket és a bécsi rőföt. A gabonakereskedésnél 1726-ban a hivatalosan megpecsételt pozsonyi-mérő (Pressburger Landmetzen) lépett érvénybe.
