Ipar
Ipar
Széles alapokon és csodálatos gyorsasággal lendült fel Mercy kormányzata alatt a gyáripar Temesvárott. Mercy virágzó, vagyonos és népes várossá akarta tenni Temesvárt s e végből fáradhatatlan igyekezettel honosította meg a városban a polgárosodás és ipari haladás eszközeit. A Nagy-Palánkon túlnan elterülő mezőségen, melyet a Bega (hajdani Kis-Temes) folyónak egyik ága hasított ketté, külön gyártelepet méretett ki a felállítandó különféle gyárak és iparvállalat számára. 1725-ben Framrich Henrik külföldi szakembert nevezte ki gyárépítő intézőnek (Factor), azzal a megbízással, hogy a kijelölt területen az eléje terjesztett tervet és a fölmerülő életszükségletek sorrendje szerint gyárakat építsen. Így keletkezett 1725-ben a Bega-folyó egy kis szigetén a vízerőre berendezett posztógyár. Körülötte épült föl 1733-ig az állami bőrgyár (Aerarial Lederhaus), az abagyár, harisnyagyár, selyemgyár, az arany- és ezüstfonal- és paszománygyár, a szeggyártó hámor, a lőpor- és salétromgyár, kelmefestő-műhely, a papirmalom, szappanosműhely, olajsajtó és a kalapgyár.
81A temesvári gyáriparnak minden más egyébnél előkelőbb s a munkások értelmi készsége és ízlése tekintetéből is legértékesebb termelése volt a selyem. A selyemipar meghonosításával mintegy betetőzni akarta Mercy a temesvári ipari kultúra megalapozása körül szerzett érdemeit. Sokat fáradozott, hogy a Temesi-Bánságban még teljesen ismeretlen ezen iparágnak megfelelő talajt készítsen elő. 1733-ban 143.000 eperfát ültettetett el Temesvárott a Vadászerdőbe vivő út mentén, a Kis-Palánkban és a környékbeli községekben. Halálbüntetést szabott az eperfák megcsonkítóira és pusztítóira. Minthogy pedig az egész tartományban nem volt a selyemhernyó ápolásához értő ember, Milano és Mantua vidékéről hozatott olasz családokat, a kikre a selyemhernyó gondozását s a selyemszövés gyári munkáját bízta. E családok kíséretében jött Temesvárra Rossy Kelemen mantuai apát, kit Mercy a bánáti selyemkultúra vezető felügyelőjévé (Werkführender Inspector) nevezett ki 500 forint kezdő fizetéssel. Rossy és az olasz munkások kezén csakhamar virágzásnak indult a temesvári selyemgyár. Első termékét Istennek áldozta. Rossy gyönyörű miseruhát készíttetett s azt a székesegyháznak ajándékozta. Krisztina császárnénak pompás selyemruhát küldött a gyár termékéből.*
Rossyt 1749-ben csanádi czímzetes, 1752-ben valóságos kanonokká nevezte ki Mária Terézia. A káptalanban egészen a nagyprépostságig emelkedett. Meghalt Temesvárott 1771-ben. Jeltelen sírja e nagyérdemű és nagyműveltségű férfiának a temesvári székesegyház kriptájában van.
