Német szellem
Német szellem
II. József nemzetellenes kormányzata és kíméletlen erőszakossággal támadó rendeletei teljesen kiölték a temesvári lakosságból a magyar hazához és nemzethez való tartozandóságnak még a gondolatát is. Temesvár valósággal a germanizáczió fészke lőn Délmagyarországon. Az a kevés magyar polgár, a ki családjával itt vonta meg magát, évek során annyira belesülyedt a németségbe, hogy még az anyanyelvét is elfelejtette. Deák városi tanácsos, ki fiatal korában, a temesvári adminisztráczió uralma alatt, még helyesen írta alá nevét a város ügyirataiban, a sz. kir. város tanácsülési jegyzőkönyveit már „Dejak” és „Deyak” névvel jegyzi. A nemzeti szellemnek Temes vármegye rendjei körében való megnyilatkozásával szemben Temesvár város tanácsa érzéketlen maradt, a mi miatt a vármegye és a város hosszú ideig feszült viszonyban volt egymással. A vármegye nem egyszer lobbantotta a városi tanács szemére, hogy germanizál és hogy az ország törvényeinek ellenszegül. „Temesvár városa – írja a megye egy 1790-ki fölterjesztésében – leginkább az által adja tanúbizonyságát hazafiatlan érzelmeinek, hogy a német nyelvet, noha az egész ország közmegegyezésével eltiltatott s helyébe a deák és magyar nyelvek hozattak be, a haza csúfjára még mostan is használja mind politikai, mind törvénykezési dolgaiban. Sőt a városi tisztviselők az ország nyelvét még csak nem is értik.”*
Berkeszi: Temesvár kis monográfiája, 85. l.
