Hódolt területek.
Hódolt területek.
Ily körülmények között nem csoda, hogy ámbár Nyitravármegye az összes fegyverszüneti és békeokiratokban, mint a király területe szerepelt, 1554–1569-ig folyton-folyvást be-betörtek a törökök és számos falut meghódoltattak. 1554-ben, a dicalis összeirások szerint, Vajk, Nagy- és Kis-Czétény, Martonfalva, Tardoskedd, Ondód, Gugh, Nyárhid, Bánkeszi, Kis-Keszi, Nagyszeg, Berencs, Alsó- és Felső-Csornok, Gyarak meg Szent-Mihályúr hódolt területek voltak. 1555-ben hozzájuk járult még: Keresztúr, Malomszeg, Mezőkeszi és az 1551-ben még sikerrel védekezett Komját egy része. 1569-ben Várad, Egyházszeg és Suránnak a vár alatti része. 1572-ben Ürmény (Ilmer), Kér, Kaláz, Tolmács és Ujfaluval szaporodott a hódoltsági terület. 1576-ban végre a legnagyobb terjedtséget érte el. Hódolt községek voltak ekkor: Csitár, Gugh, Pográny, Gerencsér, Kaláz, Hosszúfalu, Királyfalva, Egyházszeg, Nagyszeg, Tolmács, Kolon, Ghymes, Gyarmat, Bodok, Kernye, Geszt, Család, Nagy-Hind, Csekej, Alsó-Sók és Szelőcze, valamint az előbb említett hódolt községek legnagyobb része.
1564-ben 409 1/2 hódolt porta volt Nyitravármegyében. Igaz, hogy 1576-ban már csak 247 3/4 hódolt portát irnak ösze a dicatorok, de a kedvező csökkenés csak látszólagos, mert a porták általános száma csökkent. 1593-ban 2361 szabad porta mellett 194 volt a hódolt porták száma.
Daczára az 1569–1592-ig tartó, úgynevezett hosszú békének, Nyitravármegye nem sok nyugodt pillanatnak örvendhetett. Egyre-másra jöttek a parancsok, az ország felsővidéki főkapitányának rendeletei, melyek az évről-évre az országgyűlés által portánként megajánlott adók mellett, ujabb és ujabb sulyos terheket róttak a megyére. És a vármegye rendei, bár a sok szenvedett csapás nagyon megviselte teherviselő képességüket, mindenkor hazafias buzgalommal igekeztek a szükségleteknek megfelelni.
