Hegységek.
Hegységek.
Hont vármegye hegységeit földrajzi íróink közül Bél Mátyás ismertette 1742-ben először bővebben. Még részletesebben írta le a vármegye hegységeit Hunfalvi János alapvető munkájában. (A Magyar Birodalom természeti viszonyainak leírása. Pest. 1863. I. k. 228. 1.) A vármegye hegyeit, dombjait négy gyüjtőnév alatt foglalhatjuk össze, u. m. 1. Selmeczbányai hegycsoport, 2. Szénavár-dacsókeszi hegycsoport, 3. Börzsönyi hegycsoport és 4. Garam-ipolyközi földhát. A Selmeczbányai hegycsoport csaknem teljesen a vármegye éjszaknyugati részén terül el, csak kis része nyúlik át Zólyom és Bars területére. Éjszak felől a Körmöczbányai hegycsoporttól és nyugat felől a Nagy Fátra hegyrendszeréhez tartozó Madarastól és az újbányai hegységektől élesen választja el a Garam völgye. Kelet felől az Osztrovszki-hegységtől völgyület különíti el, melyben a Neresnicza patak éjszakra és a Korpona patak dél-délnyugatra tart; ezt a völgyet követi a Zólyom-Korpona között levő megyei út is Dél felé nincs éles határ, a Németi–Bácsfalú–Lissó–Bát községeket összekötő vonal mentén a Selmeczbányai hegycsoport a Garam-ipolyközi földhátba megy át. A Selmeczbányai hegycsoportnak és egyben az egész vármegyének legmagasabb hegye a Szitnya; 1011 m. magasra emelkedik és ormáról elragadóan szép kilátás nyílik 18 vármegyére.
A Szitnya gerincze kelet-délkelet és nyugat-éjszaknyugati irányban nyúlik el, előcsúcsa, a Kis-Szitnya 772 m. magasra emelkedik.
A Szitnya után a Selmeczbányától nyugatra eső Paradicsom hegy a legmagasabb (942 m.); délnyugat felől a Tanád csatlakozik hozzá, a melynek csúcsa 914 méter magas. A Tanád-Paradicsom hegy gerincze dél-délnyugat és éjszak éjszak-keleti irányban a Szitnya gerinczének csapásirányára csaknem derékszögben terjed. E két irányban helyezkednek el a Selmeczbányai hegycsoport többi hegyei is, a melyek közűl Tópatak község felett a Szkalka (883 m.), a Hideg-hegy (876 m.), a Kopasz hegy (850 m.), Hodrusbánya felett a Dóczi hegy (869 m.), 2Módertáró közelében a Csúcsos hegy (869 m.), Kőpatak mellett a Drjnov hegy (764 m.) és Bakabánya környékén a Nagy Viharos (754 m.) a legmagasabbak.
A Szénavár-dacsókeszi hegycsoport a vármegye éjszakkeleti részét borítja a Korpona patak és az Ipoly folyó között. Legmagasabb csúcsa, Szénavártól éjszakra, a Kopany závoz, 777 m. magas. A legtöbb hegy csúcsa azonban a 600 métert sem éri el; tulajdonképpen magas feltérség ez a vidék, a melyet az éjszaki részen dél-délnyugati és a déli részen kelet-délkeleti irányú völgyek rovátkolnak.
A Börzsönyi hegycsoport, az Ipoly és a Duna között, a Magyar Középhegység Dunáninneni részéhez tartozik, de meglehetősen elszigetelten emelkedik ki és csak délkeleti oldalán csatlakozik a Nagyszálhoz. Legmagasabb hegye, a Csóványos 939 m. magas. A Csóványosban, a hegység orografiai felépítésére jellemző irányban, a két hegygerincz sarkallik össze a délkelet-éjszaknyugati hegygerinczen a Magosfa (906 m.) és a Miklós bércz (723 m.) a legkiemelkedőbb hegycsúcsok, a délnyugat-éjszakkeleti hegygerincz valóságos sziklaéllé keskenyült a Szimpatak és az Oltárpatak hátráló, völgyvájó munkája következtében. A Szabókő (836 m.) és az Oltárkő e fal szabadon álló sziklapillérei, míg a Nagy Hideghegy (865 m.) előhegyeivel, a Magas Taxxal és a Nagy Inóczczal, meglehetősen elszigetelten emelkedik ki. Ilyen hegyszigetként emelkedik, a Csóványos előörseként, a Várbükk (739 m.) és a Magyar hegy (716 m.), a Spitzberg (571 m.) és a Pogány hegy (536 m.), a Nagy Homlok (548 m.) és a Sóshegy (585 m.), a Feketehegy (481 m.) és a Paphegy 8474 m.), míg a hegycsoport periferiáján éjszakon Drégelyvár (444 m.), Kőkapu (462 m.) és a Pulya hegy (461 m.), nyugat felé a Sákola teteje (496 m.) s a Nagy Galla (479 m.) és dél felé a Duna zebegény-nagymarosi hajlatában az Ördöghegy (485 m.) és a Hegyes-fejű (Spitzkopf 482 m.). A Börzsönyi hegycsoport is feltérség jellegű, különösen a déli részen, a melyen a nép u. n. laposokat különböztet meg. Egyik legnagyobb lapos a nagymaros-kóspallagi. A Börzsönyi hegycsoporthoz tartozik az a kis hegytömeg is, a mely az Ipoly-Duna szögletében szigetként emelkedik az ipolyszalka-garamkövesdi megyei úttól keletre. A Duna medréből meredek sziklafallal szökik fel és az esztergom-visegrádi Dunaszorosnak egyik legfestőibb részletét alkotja. E hegytömeg legkiemelkedőbb hegyei a 400 méteres Burda, a 355 méteres Királyi hegy és a 341 méteres Szkala.
A Garam-ipolyközi földhát a báti völgyteknőtől délnek húzódik és Garamkövesd határában ér véget. Legkiemelkedőbb részei: Horhi mellett a Hradistje (284 m.), Csank mellett a Burka (234 m.), Dalmad mellett a Macskás (234 m.) és a Somlyó (254 m.), Szántó közelében a Gyurkó tető (234 m.), Tergenye mellett a Lóhegy (238 m.), Lontó mellett a Pusztahegy 8243 m.) és a Békás (253 m.), Ipolyszakállos és Garamkissalló között az Istenhegy (238 m.) meg a Nagy Irtvány 8226 m.), Kisölved mellett a Felsőhegy (235 m.) és a Csillaghegy (228 m.), Páld és Szalka között a Baglyas teteje (290 m.) és a déli végén a Kövecses hegy (285 m.). E földhát nyugati részén vonul végig a Garam és az Ipoly vizválasztója a Kövecses hegytől a Hradistjeig és onnan Bacsófalva irányában, a Szitnya és a Tanád gerinczén át, a Hideg hegyig folyton éjszakra huzódik és csakhamar elhagyja Hont határát.
