A burgonya.
A burgonya.
A burgonyatermelés a szántóföld 4.98%-át veszi igénybe. A hektáronkénti hozam 50–60 q., mely szám éppen nem elégítheti ki a termelőket s legkevésbbé sincs arányban a többi kulturnövények terméseredményével, sőt e tekintetben a vármegye relatíve mélyen, a legmostohább viszonyokkal küzködő megyék alatt áll. Ennek egyik oka talán az, hogy a vármegye területén szesz- és keményítő-gyártásra, takarmányozási vagy étkezési czélra való eladásra minimális mennyiségű burgonyát termelnek, az eladásból származó pénzhozam növelése közvetetlenűl tehát nem serkent jóformán senkit arra, hogy többet és jobbat produkáljon. Másik oka az, hogy a burgonya talaj- és ápolási igényeit a valóságnál még jóval kevesebbre becsülik s a kissé jobb földbe inkább tengeri kerül. Legtöbb oknak tarthatjuk azonban, hogy a bővebben termő féleségek felkarolását, továbbá a degenerált vetőgumónak kicserélését még a legjobban kezelt gazdaságaink is elhanyagolják. A vármegyében a késői érésű »magyarkincs« és a korai érésű »rózsaburgonyának« termelése van főképpen elterjedve. A mióta a gazdálkodás és ezzel az állattartás belterjesebbé lett, nagyobb mértékben termelik a vármegyében a takarmányrépát is. Fajták: a mammuth-répa vörös változata, az oberndorfi s eckendorfi. Terméseredmény talaj szerint igen különbözik. A hajdani Marczal-öntésekben, melyek most humozus szántóföldek, a kat. holdankénti hozam néha a 400 q-t is meghaladja.
