Marton Rudolf.
Marton Rudolf.
Marton Rudolf, a rimaszombati kir. törvényszék első elnöke, született Ochtinán Gömörmegyében, 1824. évi márczius hó 25-én, meghalt 1883. évi okt. hó 16-án. Atyja Marton János, a gömöri felsőjárásnak volt főszolgabírája és nyolcz vármegyének táblabírája, a Felvidék leghíresebb jogásza, ki a legnagyobb zálogváltó és örökösödési pereket bírálta el. Ennek az iskolájában növekedett Marton Rudolf. Mikor 1848-ban az önvédelmi harcz kitört, a nagybeteg Marton János mindkét fiát, Rudolfot és Kálmánt harczba küldötte. Ő maga támasz nélkül maradt és míg fiai harczoltak, ő 1849-ben meghalt távol fiaitól, kik még temetésén sem jelenhettek meg. A szabadságharcz után a herczeg Eszterházy család tornamegyei szádvári uradalmának lett főügyésze és igazgató jogtanácsosa; 1867-ben úrbéri rendezési és tagosítási perekben való bíráskodás czéljából a megye alispánnak választotta meg, majd a bíróságok szervezésekor a közbizalom ismét feléje fordult. Ugyanekkor üresedett meg az alispáni állás is; a közvélemény az alispáni és törvényszéki elnöki állásokra Marton Rudolfot és Szontagh Bertalant jelölte s Marton Rudolf az alispáni állást Szontagh Bertalannak engedvén át, a Deák párt, a melynek tagja volt Marton is, a Tisza-párt (balközép), a függetlenségi párt vezéremberei egyhangulag őt kérték az elnöki székbe kineveztetni. Nagy jogi tudása, gazdag tapasztalatai, kitűnő szervező tehetsége tették hivatottá a jeles férfiút. A kir. törvényszék szervezése körül hervadhatatlan érdemeket szerzett és a gömör-kishontmegyei bíróságok mai magas szinvonalának ő rakta le az első alapjait. Hivatalát érdemekben megőszülve haláláig viselte.
