Honvédzászlóaljak és a nemzetőrség szervezése.
Honvédzászlóaljak és a nemzetőrség szervezése.
Az egyre növekvő belzavarok lecsendesítésére, május 16-án kelt miniszterelnöki rendelettel, 10 honvédzászlóalj felállítása rendeltetett el. Bihar vármegye a szegedi 3-ik zászlóaljhoz tartozott, de azért a fiatalság nagy része, 572a debreczeni toborzó-bizottságánál jelentkezett. Időközben a nemzetőrség összeírása elkészülvén, a vármegyei gyalog-nemzetőrség őrnagyává: Kézy László, utóbb helyette: Riczkó Károly, Debreczenben: Ábrahám Ádám, a bihari lovas nemzetőröknél: Gencsy Pál neveztetett ki. Az összeírt nemzetőrök június 15-én felesküdtek a vármegyeház előtt; ugyanakkor megválasztották a tisztikart is.
Mészáros hadügyminiszter július 4-én kelt rendelete, mely a nemzetőrség készentartását elrendelte, némi zavart okozott az eddig békés foglalkozást űző nemzetőrök között, de a vármegyei közgyűlés az összeírt őrsereg 1/3 részének elindítását határozván el, július 27-én már két erős század vonult Nagy-Szalontára. Az eleinte ellohadt harczi kedvet csakhamar megváltoztatta a Lenkey-féle huszárszázadnak és a székely nemzetőröknek július 30-án Váradra történt érkezése.
A nemzetőrség szervezésére a vármegyi közgyűlés által kiküldött Hodossy Miklós erélyesen vette kezébe a felkelés ügyét. Az augusztus 8-án tartott közgyűlés határozata értelmében, augusztus 17-én Nagy-Szalontán már 1400 nemzetőr gyűlt egybe. Ezek alkották az I. bihari nemzetőri zászlóaljat, mely Riczkó Károly őrnagy parancsnoksága alatt az alvidékre ment. Ez a zászlóalj derekasan megállta helyét s különösen a perlaszi sánczok bevételénél tüntette ki magát s okt. 27-én tért vissza Szalontára.
A felállított 10. honvédzászlóalj, mely túlnyomólag bihariakból állott, az ősz folyamán szintén résztvett az alsóvidéki ütközetben és később 1849. jan. 5-én Görgey seregéhez vezényeltetett.
Míg az I. nemzetőrségi zászlóalj az alsóvidéken harczolt, Kiss Ernő ezredes újabb 1200 főnyi sereget kért, melynek kiállítását a vármegye aug. 24-én tartott közgyűlésében rendelte el. A szervezéssel ismételten megbízott Hodossy Miklós várakozáson felül oldotta meg a reábízott feladatot, a mennyiben még 2 század lovas nemzetőrt is kiállított. Ez a II. nemzetőri zászlóalj szeptember 13-án Marzsó Imre vezérlete alatt indult Nagy-Becskerek felé.
A kormány látva a fegyveres erő elégtelenségét, újabb 200.000 főnyi ujonczot kért az országgyűléstől. Kossuth Lajos július 11-én mondott hatalmas beszédének hatása alatt az országgyűlés lelkesedéssel tett eleget a kormány előterjesztésének. A megszavazott 200.000 ujonczból a vármegyére 6408 jutott s az újonnan felállítandó honvédzászlóaljak közül a 27-ik esett. A csakhamar kiállított 27-ik zászlóalj őrnagyává: Szilágyi Soma, századosokul: Grubiczky Sándor, Sántha Flóris és Sztankó Soma neveztettek ki. A 27-ik zászlóaljat Erdélybe vezényelték, s később Bem hadseregébe osztották.
A toborzást a vármegyei honvédelmi bizottmány (Hodossy Miklós, Komlóssy Antal, Tar Imre, majd Klobusitzky János) mindegyre folytatta. Hodossyt szept. 19-én kormánybiztossá nevezték ki, a ki ebbeli új állásában erélylyel és buzgalommal működött. De szükség is volt erre, mert Erdély felől vészes felhők tornyosultak. Vay Miklos báró erdélyi főkormánybiztos október végén népfelkelést rendelt s biharvármegyei biztosává Bernáth Józsefet nevezte ki. A népfelkelés ugyan abba maradt, s Hodossy továbbra is az ujonczozásra fordította főgondját.
Már megelőzőleg, okt. 8-án, Gläser tábornoktól átvevén a váradi várat, azt kijavíttatta, a Királyhágót pedig megerősíttette, a besorozott fölös számu ujjonczokból, Ihász Dániel őrnagy parancsnoksága alatt, az 55-ik zászlóaljat alakította, mely szintén Erdélybe rendeltetett.
A nemzetőrök közül októberben még 600-an Dobozy István főszolgabiró vezénylete alatt Krasznába, a lovas nemzetőrök Gencsy őrnagy alatt a kristyóri vonalra s onnan Zarándba rendeltettek.
