Szíkes területek.
Szíkes területek.
A televényben gazdag sárréti medenczét szíkes területek veszik körül. Ezek a területek általában a mocsári földeknél magasabban feküsznek. A szíkes területekre azonban nem a magasabb fekvés a jellemző, hanem a talaj kötöttsége és sótartalma. A szíkes területek általában sót tartalmaznak és pedig ritkábban kálisókat, salétromot; gyakrabban sénsavas nátront vagyis szódát és kénsavas nátront vagy csodasót, glaubersót. A nyírségi területeken leginkább a kálisók virágoznak ki, a bihari területeken pedig leginkább a szódát találjuk, úgy hogy általában a Berettyó mentét tekintik a kálisók kivirágzásának határául.
Nagyobb összefüggő szíkes területeket találunk a Berettyó Sárrétjébe ömlő erek mentén, ú. m. a Kemény-derék, Tikics-ér, Puszta-ér, Kálló-ér mentén, továbbá Hídköz pusztán, Berettyó-Szent-Márton és Váncsod határában. A Berettyó és Sebes-Körös közén, főleg az Ölyvös és Kutas vízfolyások mentén találunk szíkhátakat. A Sebes- és Fekete-Körös közén, továbbá Ugra, Zsadány és Atyás között, végül a Köles-ér mentén, a Szalontához tartozó Barmód pusztán vannak nagyobb kiterjedésű szíkes területek; kisebb foltokban számtalan helyen előjön a szík. A szíksó helyenként ki is virágzik. Konyár és Hosszúpályi határában, a Sóstó környékén, a homokos területek határán, néha 19a szíksó a kiszáradt mocsarak fenekén és az elapadt mocsarak szélén egy-két centiméter vastagságú réteget alkot. Itt a talajvíz is sóval van telítve és a talajvízben foglalt sónak gyógyító-erőt tulajdonítanak. Konyár községtől keletre máig is fennáll a hajdani híres és keresett Sóstó-fürdő, melynek vize tulajdonképen szintén talajvíz és egy kis szíkes tóban összegyült eső- és hóvíz.
A szíkhátak Biharban általában a mocsarakat kísérik; felnyúlnak egész a nyírségi homokos területekig, de a hegyek lejtőire és a hegyek lábainál elterülő magasabb terraszokra nem kapaszkodnak fel. A szíkes talaj diluvialis eredetű. Sokan azt tartják, hogy az ily talaj nem egyéb glecserek által finomra őrölt homoknál, melyre a kárpáti sóbányák anyalúgja szétömlött. Mások azt tartják, hogy az altalajból a vízzel együtt szivárog fel a szíksó; a víz a felületen elpárolog, a só a talajban a felszín alatt ott marad, az agyag likacsait betömi és itt oly szíkpadot alkot, mely a víz és a levegő útját elzárja.
A homokos talaj hajcsövességét az alulról felszivárgó sósvíz nem képes eltömni, úgy hogy e helyeken a víz elpárolgása után a szíksó kivirágzik.
Az agyagtalajon a szíksó nem virágzik ki, azért ezeket a talajnemeket megkülönböztetésül a homokos területektől szíkes területeknek nevezték el, azt tartván, hogy a homokon a só, az agyagon a talaj kötöttsége okozza a föld terméketlenségét és sajátságos tulajdonságait. A bihari ember ezt a megkülönböztetést nem ismeri és a kötött, kemény, agyag-területeket is szíkes területeknek nevezi. Hogy a föld terméketlenségét a szíksó okozza, kitűnik abból, hogy a hol a föld glaubersóval van telítve, az még eléggé termékeny és hogy alagcsövezéssel és rigolirozással alig sikerült a szíkes földet megjavítani, míg kellő mennyiségű gipszeléssel eredményt értek el. A gipsz (kénsavas mész), a szíksót (szénsavas nátriumot) felbontja és átalakítja szénsavas mészszé (krétává) és kénsavas nátriummá (glaubersóvá), melyek a növényzet fejlődésére nem oly károsak, mint a szíksó.
A terméketlen szíkes földet a bihari ember vak-szík, olykor kakas-szíknek nevezi és ezenkivül porszíknek, termőszíknek nevezi a porózusabb és szántható szíkes területeket.
A szíkes agyagtalaj megmunkálása igen nehéz, mert száraz időben a föld csont-keménységű, úgy hogy az eke nem igen fogja; nedves időben pedig annyira átázik és összefolyik, hogy szántással nem lehet felporhanyítani.
