A pikkelyes szerkezetű Villányi-hegység
A pikkelyes szerkezetű Villányi-hegység
A Mecsekkel körülbelül megegyező csapásirányú, szigetszerűen kiemelkedő, alacsony rögcsoportot északról a hozzá lankás lejtővel támaszkodó Baranyai-dombság (Hegyföld), délről pedig a meredek lejtője előtt elhelyezkedő és már a Nagyalföld nyugati nyúlványát képező Dráva-síkság, pontosabban a Nyárád-harkányi-sík határolja.
Az alsó-triász homokkőből erózióval kiformált Babás szerkövek a Jakab-hegy déli lejtőjén
Felszínét pikkelyes szerkezete határozza meg. A löszborította lejtőkkel határolt, lapos tetejű, alacsony (alig 300 méter fölé emelkedő átlagmagasságú), keskeny háthegység triász-jura, kis részben kréta kőzetekből felépülő, zsindelyszerű rögökből áll, amelyek a klasszikus felfogás szerint hét részre oszthatók (közülük a két szélső, alacsonyabb pikkely domborzatilag elkülönül a többitől). A legalsótól a legfelsőig, egyben nyugatról keletre haladva: 1. Babarcszőlősi-, 2. Tenkes-hegyi- (csarnótai), 3. Csukma-hegyi- (gyüdi), 4. Városhegyi- (siklósi), 5. Fekete-hegyi- (villányi), legmagasabbra (442 m) feltorlódottan a 6. Szársomlyói- (nagyharsányi), végül a 7. Beremendi-pikkely („rög”). A karsztosodott mészkőfelszínek legszebben a Tenkes-hegy (408 m), valamint a hajdani bauxit-, ma (részlegesen szerencsére leállított) mészkőbányájáról, valamint szabadtéri szoborparkjáról ismert Szársomlyó-hegy meredek déli lejtőinek karrmezőin tanulmányozhatók. Szerkezetileg szintén a hegységhez tartoznak a déli előterének síkjából sasbércszerűen kiemelkedő apró dombok, a fentebb már említett siklósi Várhegy (középkori várával) és Beremendi-rög (cement- és mészművével), a szőlőborította Göntér-tető, valamint a parányi méretű, de bővizű karsztforrásáról híres Kistapolcai-rög.
A Mecsek hegység legmagasabb pontja, a 680 méteres Zengő északnyugati oldala. Háttérben a Hármas-hegy, előtérben a fokozottan védett bánáti bazsarózsa bokrai
A hegység kicsiny volta miatt felszínén jelentősebb völgyhálózat nem alakult ki; jellemzője viszont a körülövező, felső-pannon, 250–300 m-re kiemelt abráziós sík.
Éghajlata a Mecsekéhez hasonló, de még jelentősebb mediterrán hatásokkal. Évi csapadéka valamivel kevesebb (650-700 mm), s délebbi fekvése miatt a besugárzási viszonyok még kedvezőbbek. A Szársomlyó délies lejtőjén a talajfelszín közelében már februárban is sokszor 20 °C fölötti hőmérsékleteket lehet mérni.
Növényzetében – a klímához hasonlóan – még több a délies vonás, mint a Mecsekben. Az itt élő növényfajoknak majdnem 1/5-e mediterrán jellegű. Flórajárása már az illír flóratartományba tartozik. Hat olyan déli növényfaj található itt, amelyik az országban másutt nem fordul elő (pl. dalmát csenkesz [Festuca dalmatica var. pannonica], bakszarvú lepkeszeg [Trigonella gladiata], magyar kikerics [Colchicum hungaricum]), és kilenc olyan, amely rajta kívül csak a Mecsekben él. Ezért, hogy Borbás Vince neves botanikusunk a Szársomlyót „Quarnero szirtjéhez hasonlatos”-nak találta. Állatvilágában – különösen a rovarok és csigák körében – ugyancsak sok délies elem található.
„Ördögszántás”, azaz karrmező a Szársomlyó mészkövén (Villányi-hegység)
Talajadottságai szintén a Mecsekéihez hasonlóak. A meredek mészköves déli lejtőkön rendzinák, a lösszel fedett, nedvesebb helyeken agyagbemosódásos barna erdőtalaj, a szárazabbakon barnaföld, a déli meleg, száraz hegylábi felszíneken erdeiből mezőségibe átmenő talajféleségek találhatók. Ez utóbbiakon díszlenek a vörösborairól világszerte elismert Villányi-borvidék híres szőlőkultúrái.
Annak ellenére, hogy a hegység nem nagy kiterjedésű, területén – a Mecsekhez hasonlóan – számtalan antropogén tájelem figyelhető meg. A sok száz év óta domináló szőlőkultúrákon kívül ilyenek a náluk régebbi, de részben ma is működő mészkőbányák, bányasebhelyek, a löszmélyutak.
