A térítő és alapító

Teljes szövegű keresés

A térítő és alapító
„Akié a fundus, azé a capella” – fogalmazta meg Pázmány a „cuius regio, eius religio” (akié a föld, azé a vallás) elvét, felismerve annak következményeit. S bár az általa a katolikus egyházba visszatérített ismert személyek száma viszonylag csekély, ez a gyakorlatban mégis tízezrek rekatolizációját jelentette rövid idő alatt. Térítő módszerének lényege a rábeszélés, a kivárás, a szelíd türelem volt.
A katolikus restauráció következtében létrejött fordulat valójában nem az ő egyéni tevékenységének tudható be. Mellette, mögötte állt az a csapat, amelynek tagjait részben ő térítette vissza: literátor papok, mint a hitvitázó Balásfi Tamás, a jezsuita egyetemi rektor Dobronoki György, az imádságoskönyv-szerző Hajnal Mátyás, a bibliafordító Káldi György, a költő Nyéki Vörös Mátyás, a Kempis-fordító Vásárhelyi Gergely, a volt kálvinista prédikátor Veresmarti Mihály, világi politikusok és arisztokraták, mint a nádor Esterházy Miklós, a történetíró Istvánffy Miklós, a költő apja, Zrínyi György, a Forgáchok, Batthyányiak, a Pálffyak és mások.
Egyházi alapításokra, kolostorok, iskolák, apácazárdák, ispotályok, templomok létesítésére igen jelentős összeget, mintegy egymillió korabeli forintot költött. Alapításai közül a legjelentősebb az 1635-ben létrehozott Nagyszombati Egyetem, melynek ünnepélyes megnyitóján maga is részt vett. Nem sokkal később, 1637. március 19-én halt meg. Végrendelete szerint egyszerű jezsuita szerzetesi ruhában temették el, hamvait a pozsonyi Szent Márton dóm kriptája őrzi.
Részlet a Nagyszombati Egyetem 1635. május 12-én kelt alapítóleveléből: „És ha idő múltával, (ha Isten Magyarországot a török igától megszabadítja), alkalmasabb város találkoznék az Egyetem számára, szabadságában álljon a Társaságnak ezt a mi alapításunkat az Egyetemmel együtt máshová átvinni, úgy azonban, hogy az esztergomi egyházmegyén kívül ne kerüljön, és a nagyszombati kollégiumnak előbbi alapítványa érintetlen maradjon.”
(Sík Sándor fordítása latinból)