A virágzat.
A virágzat.
A virágok vagy magánosan állhatnak, pld. murvák hónaljában, vagy több áll együtt közös tengelyen a szár bizonyos rendszerű ágain, vagyis virágzatot alkotnak.
A fontosabb virágzatok a következők:
1. Fűzér. A virágok kocsánytalanok és a megnyúlt tengelyen ülnek. Alakjai: a kalászka, virágai pelyvásak; több kalászkának egy tengelyen való elhelyeződése adja a kalászt (ez már összetett fűzér, pl. a legtöbb pázsitfű virágzata); – a barka virágai hiányosak és a porzók elporzódása vagy a termés érése után egészben hull le (fűz); a torzsa virágzat tengelye vaskos, húsos (tengeri), rendesen egy vagy több buroklevél takarja.
2. Fürt. A fűzértől abban különbözik, hogy a virágok kocsányosak. A tipikus fürtön a kocsányok nagyjában egyforma hosszúak; a sátorozó fürtön a szélsők oly hosszúak, hogy a virágok körülbelül egy magasságban állanak, a buga pedig kúpalakú fürt, alsó része t. i. összetett fürt, felső része pedig egyszerű. A füvek bugájának ágai sokszor egészen rövidek, úgy hogy az összetett virágzat füzérnek látszik; ekkor álfüzérnek mondjuk.
3. Ernyő. A kocsányok a szár csúcsából erednek és úgy állanak mint az ernyő küllői (cseresznye, som); ha az elsőrendű küllők végén újra sugarasan álló másodrendű kocsányok vannak, összetett ernyő keletkezik (kapor); ha a virágok kocsánytalanok, gombvirágzat (fejvirágzat) áll elő (gubóvirág, lóhere); ha a kocsánytalan virágok a virágtengely erősen kiszélesedő vaczkán ülnek szorosan egymás mellett és az egész virágzatot a murvapikkelyek övezik, fészkesnek mondjuk.
4. Kunkor és forgó. Ha a szár vége felé közvetetlen a virág alatt csak egy oldalág fejlődik, ennek végén képződő virág alatt ismét csak egy oldalág nő az előbbi elágazással mindég egyazon oldalon s a további elágazás is ugyanezen terv szerint folytatódik, a miért az egész virágzat okvetlen bekunkorodik: kunkor virágzat áll elő (nefelejcs). A csigafürt vagy forgó abban különbözik az előbbitől, hogy az oldalágak mindig váltakozva, az előbb keletkezővel, ellenkező oldalon mutatkoznak, nem kunkorodik tehát, mert mindig visszafordul, zegzugos (harmatfű).
5. Bog. A szár virágban végződik, a virág alatt egymással szemben két hosszabb oldalág fejlődik, melynek mindenike ismét virágban végződik és alatta ismét egy-egy hosszabb ág fejlődik: kettős bog virágzat (Silene). A bog ágai is sokszor igen rövidek, és a bogvirágzatok a két átellenes levél hónaljában úgy helyezkednek el, hogy örveknek látszanak (árvacsalán). Ha a bogas virágzat főágai a kocsánynak majdnem egy pontjából erednek és több oldalága kettős és egyes bogvirágzatokba mennek át mindig virággal végződve, melyek végül közel egy síkba jutnak mint az összetett ernyőn, akkor bogernyő keletkezik (bodza). Ha az ágak igen rövidek, akkor a gombvirágzathoz hasonló és csembőknek mondjuk (aranka).
Sokan a virágzatokhoz sorolják a tobozt is (fenyők), melynek pikkelylevelei fásak, és a tobozbogyót (boróka), melynek összenőtt pikkelyei húsosak; de ezektől megkülönböztetendő az áltoboz, mely fürtösen összetett bogvirágzat fásodó murvalevelekkel (égerfa.)
