Verseghy Ferenc: 154. Örzsikéhez.
154. Örzsikéhez.
Mit haragszol Örzsikém!
Mért borúl be homlokod,
Ám ez által én amazt
feddhetelen életét
Vagy mivel te messze látsz,
nézegetni társaid?
melly hatalmas illatit
Nyíldogál-e líliom,
bajra híni hófejér
őmiatta balsamit
's a' kis bájos érdemét
nem Fa Jancsi volna-e?
látszanak, ha lángoló
fénnye megmeg ennek is,
Ámde a' kis kedvedért
véldegélni színlené,
tartanád? Nem érzek én
melly hazug dicséretet
ingerellye gőgödöt.
a' szelecske' szárnyainn
elrekesszem órromat,
arczaimra dallyaid?
nem mutathat a' világ
Hogyha másnek e' kevést
nem de gyenge szívedet
mint az, a' ki őzzeit
csak mivel sok ügytelen
| ha tán Marisnak termetét dicsérem? |
| ha jó leánynak hirdetem Juliskát? |
| szebb termetűnek, mint te vagy, sem ennek |
| nem vallom érdemesbnek a' tiédnél. |
| csak órraiknak csúccsait se merjék |
| Hol látsz teremni olly kevély ibolykát, |
| a' rósaszálnak véllye meghaladni? |
| melly győzhetetlen bíborát ki merje |
| színével? Ámde a' ki eltagadná |
| a' szegfüvekkel mérkező ibolynak, |
| nem érezné a' líliomfejérnek, |
| Súgári a' kristálynak alkonyodni |
| gyémántka mellé tétetik, 's elájúl |
| ha öszvetartom bájoló szemeddel. |
| e' szép köveknek fénnyeit homálynak |
| hízelkedését nem de szemtelennek |
| olly hűtelen szerelmet érdemidhez, |
| hintvén elődbe, vakmerő dagályra |
| Vagy tán, ha édes balsamok repűlnek |
| a' fáknak új virágirúl előmbe, |
| mivel szelídebb illatot lehelnek |
| Juliska jó, Mariska szép; de nékem |
| sem jobb leányt, sem szebbet Örzsikémnél. |
| ezerszer annyi dísz között irígyled, |
| szint' olly fonákúl nyughatatlanítod, |
| átallya bölcs örömmel eddegélni, |
| izzadva szerzett rozskenyérhez ülhet? |
(1806.)
