Tompa Mihály: A BORISZÁHOZ.
A BORISZÁHOZ.
Világodat ki vígan éled,
Királyilag s nyugton fecsérled,
Mit a fukar perc osztogat;
Mig más lenéz, megró, elítél:
Oh én irígylem sorsodat!
Királyilag s nyugton fecsérled,
Mit a fukar perc osztogat;
Mig más lenéz, megró, elítél:
Oh én irígylem sorsodat!
Bolondságban bölcs, dús szegényűl,
Szerencsés vagy szerencse nélkűl,
Nyugton ballagsz járt útakon;
Nem futsz az ingovány lidérce,
Hiú remény után vakon.
Szerencsés vagy szerencse nélkűl,
Nyugton ballagsz járt útakon;
Nem futsz az ingovány lidérce,
Hiú remény után vakon.
Vágyad könnyen s gyúltába' célt ér:
Hajt a borág, - s a csalfa cégér
Lóg mindenütt, unszol, becsal ...
Belől fogad szép szó, tüzes szem,
Vár a kedvet-szító ital.
Hajt a borág, - s a csalfa cégér
Lóg mindenütt, unszol, becsal ...
Belől fogad szép szó, tüzes szem,
Vár a kedvet-szító ital.
S még némán ülsz, nem nyúlsz borodhoz:
A jó sors víg varátokat hoz;
Valamennyi korhely, de hű:
S minő órák! mint tombol a sziv ...!
Ha szólni kezd a hegedű.
A jó sors víg varátokat hoz;
Valamennyi korhely, de hű:
S minő órák! mint tombol a sziv ...!
Ha szólni kezd a hegedű.
Megszépül a világ s kitárúl ...
Szivárvány int a láthatárrúl,
Zöld ágon ül dalló madár;
Örömben reng a tiszta csermely
S a szellő azt susogva jár.
Szivárvány int a láthatárrúl,
Zöld ágon ül dalló madár;
Örömben reng a tiszta csermely
S a szellő azt susogva jár.
A bor s a jókedv árja pezsdűl:
Szép, szép az élet mindenestűl!
Útán, mely rózsás, egyenes,
Igazság, béke csókolóznak ...
Hibás az, ki hibát keres!
Szép, szép az élet mindenestűl!
Útán, mely rózsás, egyenes,
Igazság, béke csókolóznak ...
Hibás az, ki hibát keres!
Hol volnának szirtek, mocsárok?
Nincs itt kétség, nyomor, seb, átok.
A más mellére nincs ki hág ...
Olyan jó s boldog minden ember ...
Éljen e szép, dicső világ!
Nincs itt kétség, nyomor, seb, átok.
A más mellére nincs ki hág ...
Olyan jó s boldog minden ember ...
Éljen e szép, dicső világ!
Igy. - S elszunyadsz a csárda padján,
Kemény az a diófa, - hagyján!
Elég finom pelyhhel tömött
Párnán ohajtják a te álmad,
Mely ringat lágy karok között.
Kemény az a diófa, - hagyján!
Elég finom pelyhhel tömött
Párnán ohajtják a te álmad,
Mely ringat lágy karok között.
Igyál... igyál. Boldog halandó!
Lehetnék bár hozzád hasonló,
Olyan, ki a pohárhoz ért:
Fagyos józanságom cserében
Odadnám a hő mámorért!
Lehetnék bár hozzád hasonló,
Olyan, ki a pohárhoz ért:
Fagyos józanságom cserében
Odadnám a hő mámorért!
Csalódni és szunyadni vágyom ...
Hogy az élet mindig ne álljon
Torzképivel szemközt velem;
Mert kín mindent érezni, látni,
Igy józanon, igy éberen.
Hogy az élet mindig ne álljon
Torzképivel szemközt velem;
Mert kín mindent érezni, látni,
Igy józanon, igy éberen.
Küzd sok nehéz kérdéssel elmém,
A bog csalárd végét ha lelném:
De bontva, még inkább kötöm;
El-elhagyom, meg újra kezdem ...
Munkámban nincs siker s öröm .
A bog csalárd végét ha lelném:
De bontva, még inkább kötöm;
El-elhagyom, meg újra kezdem ...
Munkámban nincs siker s öröm .
Remegve várom, ami majd lész;
De hallgat a szó, nyugszik a kéz,
Mely rögtön alkot s romba zúz;
A multat kérdem a jövőről ...
De nincs tanács, nincs kalaúz ...
De hallgat a szó, nyugszik a kéz,
Mely rögtön alkot s romba zúz;
A multat kérdem a jövőről ...
De nincs tanács, nincs kalaúz ...
Gyötrődöm és lelkemre gyűl sok.
Az álló ködben, mely körűl-fog
És nem vonúl alá, se föl:
A gondolat ... a gondolat, hajh!
Az észt rabolja el s megöl!
Az álló ködben, mely körűl-fog
És nem vonúl alá, se föl:
A gondolat ... a gondolat, hajh!
Az észt rabolja el s megöl!
