Tompa Mihály: A VIRASZTÓ.
Hajtván le bús fejét:
Homályos mécsvilágnál,
Virasztá éjjelét.
Fájdalma, nem hivé:
S arcán a szép tavaszból
Mi sem maradt övé.
És összeborzadoz:
Arc néz felé, hasonló
A sír lakóihoz.
Kis szíve bánata:
Felejtett tűkörébe
Tévedt pillanata.