Szenci Molnár Albert: CXXVII. ZSOLTÁR
CXXVII. ZSOLTÁR
T. B.
Tanúság az házi állapatról és községi gondviselésről.
Tanúság az házi állapatról és községi gondviselésről.
1
Hogyha ember házat épét
Isten segedelme nékül,
Ott az munka hiában kel,
Ha Isten nem őrzi népét,
És az várost meg nem ójja,
Az őrzőknek semmi haszna.
Hogyha ember házat épét
Isten segedelme nékül,
Ott az munka hiában kel,
Ha Isten nem őrzi népét,
És az várost meg nem ójja,
Az őrzőknek semmi haszna.
2
Hijában keltek föl reggel,
Nagy későn fekünni menvén,
Alég esztek az kenyérben,
Kit kerestek verétekkel,
Holott kit az Isten szeret,
Annak könnyen ád eleget.
Hijában keltek föl reggel,
Nagy későn fekünni menvén,
Alég esztek az kenyérben,
Kit kerestek verétekkel,
Holott kit az Isten szeret,
Annak könnyen ád eleget.
3
Azkinek gyermeki vadnak,
Szép ajándékkal láttatik,
Melly az Istentől adatik:
Kedves áldása az Úrnak,
Azki láthatja magzatit,
Önnön méhének gyümölcsit.
Azkinek gyermeki vadnak,
Szép ajándékkal láttatik,
Melly az Istentől adatik:
Kedves áldása az Úrnak,
Azki láthatja magzatit,
Önnön méhének gyümölcsit.
4
Óh, melly drága adományok!
Hogy ez illy apró gyermekek
Ékessen fölnevekednek:
És ők szintén ollyaténok,
Mint az nyilak az kézívben
Az erős vitéz keziben.
Óh, melly drága adományok!
Hogy ez illy apró gyermekek
Ékessen fölnevekednek:
És ők szintén ollyaténok,
Mint az nyilak az kézívben
Az erős vitéz keziben.
5
Nyilván bódognak mondatik,
Ki bővölkedik azokkal,
Rakva ő tegze nyilakkal:
Szégyen őrajtok nem esik,
Ha ellenség az kapuban,
Béidézi vádolásban.
Nyilván bódognak mondatik,
Ki bővölkedik azokkal,
Rakva ő tegze nyilakkal:
Szégyen őrajtok nem esik,
Ha ellenség az kapuban,
Béidézi vádolásban.
