Szenci Molnár Albert: CXXVI. ZSOLTÁR
CXXVI. ZSOLTÁR
T. B.
Háláadás az babilóniai fogságból való megszabadulásért.
Háláadás az babilóniai fogságból való megszabadulásért.
1
Mikor az Siont az Isten
Fogságból kihozá híven,
Úgy mentünk, mint egy álomban,
Víg nevetség volt szájunkban.
És éneklettünk nagy örömmel,
Az pogány közt minden mondta:
Ez nyilván az Isten dolga.
Mikor az Siont az Isten
Fogságból kihozá híven,
Úgy mentünk, mint egy álomban,
Víg nevetség volt szájunkban.
| Dicsekedtünk az mi nyelvünkkel, |
Az pogány közt minden mondta:
Ez nyilván az Isten dolga.
2
Az Úr mutatá hatalmát,
Mivélünk tőn nagy csudákat,
Azért őt dicsérjük itten,
Örvendezzünk szíveinkben.
Vesd végét ő fogságoknak is,
Mint az erős zúgó széllel,
Mind ez föld megszárad széjjel.
Az Úr mutatá hatalmát,
Mivélünk tőn nagy csudákat,
Azért őt dicsérjük itten,
Örvendezzünk szíveinkben.
| Hozd ki, Úr Isten, az többit is, |
Mint az erős zúgó széllel,
Mind ez föld megszárad széjjel.
3
Azkik nagy könnyhullatással,
Búzát vetnek nagy bánattal,
Aratáskor azok széllel
Aratnak nagy víg örömmel.
Az magot hintik keseregve,
De az jó kévéket osztán
Béhordják nagy vigasságban.
Azkik nagy könnyhullatással,
Búzát vetnek nagy bánattal,
Aratáskor azok széllel
Aratnak nagy víg örömmel.
| Sírva mennek ki az vetésre, |
De az jó kévéket osztán
Béhordják nagy vigasságban.
