Reviczky Gyula: A gyanakvó
Athéni bár, mogorva szörnyü módon.
Epés, gyanakvó, zárkozott kedélyü:
Elcsábult mégis Bakhisz szép szemétül.
Hirét Athénnek ifja, vénje vallja.
Csak Líziász szeretve is hitetlen:
«Óh, mondd, minő varázs lakik szemedben?
Szeretlek, vagy csupán szeretni véllek?
Szép vagy, de tán csupán az én szememben
S másnak Timandra csókol édesebben?
S a szépség nem más: puszta árny, lehellet.
Csak volna szíved, volna csak kirakva:
Látnám, az is csak véres húsdarabka.»
A szépséget ne fürkészd minden áron.
Jer és ölelj; hunyt szemmel higyj a szépbe',
S ne pillants sanda szemmel lényegébe.
A csókhoz, szerelemhez rosszul értesz.
S ha szívem véres húsdarab szemedben:
Megnézheted - mikor majd halva fekszem.»