Reviczky Gyula: Semper idem
Homért olvasva, mint diák,
Igy hivtam egykor Grécziát.
Foltot találtam kék egén.
S uj hajnal fénye szállt felém.
Aiszkűlosz, Pláto, Fídiasz,
És annyi más, ki most is az;
Csak oly mesések, oly dicsők,
Nagy tetteket csak úgy szülők.
Nagy szívek, elmék, jellemek;
Meddő a föld még nem lehet.
S hogy holtak, csak te képzeled
A hősökről, óh, képzelet!
De népe föl nem ismeri,
Csak a mikor sírhant fedi...
Igy volt és így van mostan is:
A tömeg ellen nincs paizs.
Kit a jövendő századok
Bámulnak, mint letünt napot:
Mindig legtöbbet szenvedett,
S hazát sohase lelhetett!