Reviczky Gyula: Egy költői regényből
Egy költői regényből
- Praeludium -
Ég s föld között száll lelkem, kósza lélek;
Szeretnék, mint pacsirta, dallani.
Mégis, szavamra, belekapni félek;
Kudarczot nem szeretnék vallani.
Pedig tudom, hogy nincs reális élet
Mesémbe', mind azt fogják mondani.
Ne tegyem át hegedősök korába?...
Mert minden hóbort ama kor hibája.
Szeretnék, mint pacsirta, dallani.
Mégis, szavamra, belekapni félek;
Kudarczot nem szeretnék vallani.
Pedig tudom, hogy nincs reális élet
Mesémbe', mind azt fogják mondani.
Ne tegyem át hegedősök korába?...
Mert minden hóbort ama kor hibája.
Bevallom, mit e verslábakra fűzök,
Platónikus szerelmi láz biz' a'.
Ó, jaj! tudom, két tüz közé kerűlök,
S követ dob rám közönség s kritika;
S versemmel irgalmatlanul felűlök,
Ha majd azt mondják rá, hogy: szófia!
Hisz ez mind lári-fári, pára, gőz;
A pénz szerelmet, ideált lefőz.
Platónikus szerelmi láz biz' a'.
Ó, jaj! tudom, két tüz közé kerűlök,
S követ dob rám közönség s kritika;
S versemmel irgalmatlanul felűlök,
Ha majd azt mondják rá, hogy: szófia!
Hisz ez mind lári-fári, pára, gőz;
A pénz szerelmet, ideált lefőz.
S remélni, várni! - ó, ez szörnyen untat!
Sok várás kedvet, bugyogót szakít.
Dicsérem békavérü századunkat;
A bölcseségre praxisból tanít:
A fődolog, hogy jól tartsuk hasunkat,
Mivel ép testben ép lélek lakik,
S szerelmünk légyen kézzelfogható;
Ha nincs Katinka, majd akad Kató.
Sok várás kedvet, bugyogót szakít.
Dicsérem békavérü századunkat;
A bölcseségre praxisból tanít:
A fődolog, hogy jól tartsuk hasunkat,
Mivel ép testben ép lélek lakik,
S szerelmünk légyen kézzelfogható;
Ha nincs Katinka, majd akad Kató.
De minthogy én erővel szerelemrül
Akarok irni (milyen vaskalap!)
S min jámbor polgár rég kitüztem elvül:
A korral ellenkezni nem szabad,
S tudván, hogy a világ tökéletesbül,
S erőben, észben egyaránt halad:
Tehát, hogy botrány ne legyen belőle,
Bolondságomnak gyerek lesz a hőse.
Akarok irni (milyen vaskalap!)
S min jámbor polgár rég kitüztem elvül:
A korral ellenkezni nem szabad,
S tudván, hogy a világ tökéletesbül,
S erőben, észben egyaránt halad:
Tehát, hogy botrány ne legyen belőle,
Bolondságomnak gyerek lesz a hőse.
Ki megtanulta másoknál korábban,
Hogy életünk, vágyunk, hitünk hiú.
Kit szidtak otthon és az iskolában:
Nem lesz belőled soha férfiú!
Első szerelmét, kamaszéveit
Kis Ficzkinek szedem rimekbe itt;
S mig rá emlékszem, elhal ajkomon
A gúny; eszembe jut gyermekkorom.
Hogy életünk, vágyunk, hitünk hiú.
Kit szidtak otthon és az iskolában:
Nem lesz belőled soha férfiú!
Első szerelmét, kamaszéveit
Kis Ficzkinek szedem rimekbe itt;
S mig rá emlékszem, elhal ajkomon
A gúny; eszembe jut gyermekkorom.
Hősöm fejét Katinka megzavarta,
Egy kurta-szoknyás, kék szemű leány.
A gouvernante ugyan kordába' tartja,
De nála sem grasszál a tudomány.
Ő is amolyan romlott, régi fajta;
Még csak emanczipálást sem kiván.
Megérti sorsát és az életet,
De könyvekből tanulni nem szeret.
Egy kurta-szoknyás, kék szemű leány.
A gouvernante ugyan kordába' tartja,
De nála sem grasszál a tudomány.
Ő is amolyan romlott, régi fajta;
Még csak emanczipálást sem kiván.
Megérti sorsát és az életet,
De könyvekből tanulni nem szeret.
Ez a két mákvirág (véletlenűl-e,
Vagy keritéshez tán a sors is ért?...)
Meglátta egymást s lett aztán belűle
Ábrándozás, sok hű-hó semmiért.
Kis Ficzki verselt, iskolát kerűle,
S Katinka lelkesült regényekért.
Szerették egymást szótlanul, szerényen...
Magam is igy tudtam szeretni régen.
Vagy keritéshez tán a sors is ért?...)
Meglátta egymást s lett aztán belűle
Ábrándozás, sok hű-hó semmiért.
Kis Ficzki verselt, iskolát kerűle,
S Katinka lelkesült regényekért.
Szerették egymást szótlanul, szerényen...
Magam is igy tudtam szeretni régen.
De mielőtt eldallom e szerelmet,
Bölcs olvasók, magukhoz' fordulok;
Mert, ha csak igy, szó nélkül belekezdek',
Biz' Isten! még veszélybe juthatok,
Hogy holdvilág-falónak elneveznek;
Azért, ha tetszést nyerni nem fogok
Ne engem szidjanak s regényemet:
Ő volt bolond, az iskolás gyerek!
Bölcs olvasók, magukhoz' fordulok;
Mert, ha csak igy, szó nélkül belekezdek',
Biz' Isten! még veszélybe juthatok,
Hogy holdvilág-falónak elneveznek;
Azért, ha tetszést nyerni nem fogok
Ne engem szidjanak s regényemet:
Ő volt bolond, az iskolás gyerek!
S most üssük össze már a töredéket!
Faragjunk és simítsunk rajta még,
Hogy legalább hat újat nem beszélek,
Legyen formája könnyed, rimje ép.
Köszöntelek, dalok világa, téged!
Egy mezitlábos csarnokodba lép.
Szabad a vásár! Kritikus jöhet:
Elkezdem egyszerü regényemet.
Faragjunk és simítsunk rajta még,
Hogy legalább hat újat nem beszélek,
Legyen formája könnyed, rimje ép.
Köszöntelek, dalok világa, téged!
Egy mezitlábos csarnokodba lép.
Szabad a vásár! Kritikus jöhet:
Elkezdem egyszerü regényemet.
