Kosztolányi Dezső: PÁN ÉBREDÉSE
PÁN ÉBREDÉSE
A nyugtalan föld lázasan álmodik...
Ezüstös árnyak szállnak az éjszakán,
szines szalag övedzi főmet,
rózsafüzér s koboz a kezemben.
Ezüstös árnyak szállnak az éjszakán,
szines szalag övedzi főmet,
rózsafüzér s koboz a kezemben.
Fehér, merengő orgona-bokrokon
Selene fátylasan, mosolygva kél,
a jégre olvasztó meleg fú
s forrva bugyog fel a szőke forrás.
Selene fátylasan, mosolygva kél,
a jégre olvasztó meleg fú
s forrva bugyog fel a szőke forrás.
A csíra megmozdul, s a pihegő talaj
aszfalt-füzőjén nyögve emelkedik
s az ébredés fuvalma áttör
vas-címeres kapuk ősi gátján.
aszfalt-füzőjén nyögve emelkedik
s az ébredés fuvalma áttör
vas-címeres kapuk ősi gátján.
Sápadva néz a város a rét felé,
vén házak ajkán megfagy a víg mosoly
s hallják az éjbe, félve hallják
láncrakötött nagy erők zúgását.
vén házak ajkán megfagy a víg mosoly
s hallják az éjbe, félve hallják
láncrakötött nagy erők zúgását.
És ing a kőfal; hősi birokra kel
a satnya sarjú s a remegő szobor,
görcsös gyökér bombázva pattan
s messze sötétbe közelg az erdő.
a satnya sarjú s a remegő szobor,
görcsös gyökér bombázva pattan
s messze sötétbe közelg az erdő.
Jön, mint haragvó, zöldhaju szörnyeteg,
lóbázza bőszen ág-bogas üstökét,
átfogja gyilkosan a várost
és letiporja vadúl a sárba.
lóbázza bőszen ág-bogas üstökét,
átfogja gyilkosan a várost
és letiporja vadúl a sárba.
Farsangi zaj zúg a tavasz-éjszakán,
poros kupákba méz-izü bor kereng,
fehér bokák táncokba fognak
s barna, pogány szüzek énekelnek.
poros kupákba méz-izü bor kereng,
fehér bokák táncokba fognak
s barna, pogány szüzek énekelnek.
S távolba, künn a széna-szagú mezőn
nyujtózva ásít, talpra szökik vigan
s véres szemekkel, mennydörögve
lépdel a városon át a nagy Pán.
nyujtózva ásít, talpra szökik vigan
s véres szemekkel, mennydörögve
lépdel a városon át a nagy Pán.
1907
