Kosztolányi Dezső: A NYÁR
halálthozó csókjára szomjazom,
erdőket áldozok szilaj tüzének,
bár ajkam is hervadna el azon.
a tűz körül álmodva csüggeteg,
lángóceánját képzeletbe látva,
mely semmivé hamvasztja a telet.
s zöld pártadísze hullong a fejérül,
virrasztom árva, bús menyasszonyom.
s elsírva ottan legnagyobb szerelmem,
sápadt, aszú haját megcsókolom...