Kosztolányi Dezső: KOPOGÓ KÉZ
KOPOGÓ KÉZ
Arthur Symons
A szívemen kopog egy régi kéz.
"Menj innen, a hangod már nem igéz
| Bezártam ajtaját: |
| kérlek, menj vissza hát." |
"Nyiss ajtót, bús vagyok és fáradott,
Átvándoroltam éjet és napot,
| éj ül a táj fölött. |
| s most, lásd, érted jövök." |
A régi kéz kopog türelmesen,
"Hát nem nyitod ki, nem vársz már te sem?
| és fájó hangja sért. |
| Nem kell, ki visszatért?" |
"Menj, menj. Én, aki éltem, most alant
"Én is" felelt a síró, tompa hang,
| halott vagyok, halott." |
| s a kéz elhallgatott. |
Most csend van, csak a tél sír keserűn,
A szerelem bolyong az éjbe künn
| szél veri a dobot. |
| és többé nem kopog. |
