Kosztolányi Dezső: A HALOTT KÖLTŐ
A HALOTT KÖLTŐ
Lord Alfred Douglas
Őróla álmodtam múlt éjjelen,
mint egykoron, és aztán énvelem
| bús arca felderült és tűzben égett, |
| s zenés aranybeszéde újra szép lett |
osztotta meg, mi emlék, sejtelem,
és a világ csodás volt, végtelen.
| lebírta a halált és semmiséget |
| a bűvös föld versengett vágya végett, |
Aztán zokogtam egy zárt rács előtt,
az elfeledt titkot, a lelket, őt,
| siratva vesztett ígéit a múltnak, |
a sok dalos madarat, mit leszúrtak,
Akkor ocsúdtam s megtudtam, nem él.
| holt szavait, száját, mely nem beszél... |
