Kazinczy Ferenc: SZEMERÉHEZ.
SZEMERÉHEZ.
Midőn Emlékezet és Remény sonettjeit éneklé.
Már haladék, s sírás öntötte el arczodat. Amor
Most ez szálla el itt, most ott a másika; s míg én,
Állj meg, s add nekem e kettőt, s add tenmagad, ezzel!
| Megszánt, s két koszorút nyújta tüzelve neked. |
| Oh az irígy! ezt s azt felszedem, elhaladál. |
| Szebb koszorút soha még nem nyere győzödelem. |
