Kazinczy Ferenc: HIMFY.
HIMFY.
A pór nem érti mit miért szeressen;
De a midőn bordái alatt hatalmasb
Ütéssel kótog a bekérgezett szű,
Visítva, hányja, szórja kosszorúit.
Mind egy akár Faun fújja a fűztilinkót,
Akár az istenasszony nagy fia
Függeszsze fel Hebrusnak harsogását;
Az itt is, ott is szökdel és visít,
Az itt is, ott is szórja kosszorúit.
De Faun s az istenasszony nagy fia
A Marsyasok serge előtt sem egy.
De a midőn bordái alatt hatalmasb
Ütéssel kótog a bekérgezett szű,
Visítva, hányja, szórja kosszorúit.
Mind egy akár Faun fújja a fűztilinkót,
Akár az istenasszony nagy fia
Függeszsze fel Hebrusnak harsogását;
Az itt is, ott is szökdel és visít,
Az itt is, ott is szórja kosszorúit.
De Faun s az istenasszony nagy fia
A Marsyasok serge előtt sem egy.
| Te a csodát újjá tevéd közöttünk. |
S a zordon rengeteg vad szörnyei,
S az ifjak és leányok a mezőn,
Kik általad szebb lángra gyúladoztak.
Új kosszorúra, dísze nemzetemnek,
Szükséged nincs; de vedd azt holdolásúl,
S add által a hőslyánynak, kit dalod
Vauclűzi társa mellé léptete,
Mint ő Petrarca mellé tégedet.
