Kazinczy Ferenc: RÁDAY.
RÁDAY.
Én újabb Mózses voltam, s népemet
Kihoztam a rabság hajlékiból,
S a hagymatermő hon helyett neki
Téj- s méz- s borfolyta Kánaánt adék.
Fény oszlopában ment Apoll előttem,
Fény oszlopában én a nép előtt.
Megcsaptam a tengert, s nyílva állt az út,
Megcsaptam a sziklát, s folyt a patak.
Az új törvénynek kettős ércztábláit
Lehoztam a Parnass szent bércziről;
S hatalmas jobbom azzal forgatá fel
Az undok tisztelet oltárait.
Lehullt a fal, s a tábla fenn maradt.
Apoll kedvelte tiszta tettemet,
S bérűl öreg zöld kort nyújtott nekem,
S szépzengzetű lantot s hattyúi dalt.
Kivette fürtjei közűl a borostyánt,
S hogy csendesen feküdjem árnya alatt,
Önnön kezével szúrta sírom mellé.
Nagy volt nevem s örökre nagy marad.
Kihoztam a rabság hajlékiból,
S a hagymatermő hon helyett neki
Téj- s méz- s borfolyta Kánaánt adék.
Fény oszlopában ment Apoll előttem,
Fény oszlopában én a nép előtt.
Megcsaptam a tengert, s nyílva állt az út,
Megcsaptam a sziklát, s folyt a patak.
Az új törvénynek kettős ércztábláit
Lehoztam a Parnass szent bércziről;
S hatalmas jobbom azzal forgatá fel
Az undok tisztelet oltárait.
Lehullt a fal, s a tábla fenn maradt.
Apoll kedvelte tiszta tettemet,
S bérűl öreg zöld kort nyújtott nekem,
S szépzengzetű lantot s hattyúi dalt.
Kivette fürtjei közűl a borostyánt,
S hogy csendesen feküdjem árnya alatt,
Önnön kezével szúrta sírom mellé.
Nagy volt nevem s örökre nagy marad.
