Kazinczy Ferenc: FÁBCHICH.
Cziterát adának énnekem. Ijedéssel fut
Zöngése elől az, a kire nem hunyorgottak.
De nem fut a kit felavatának, és érti,
Hogy nincs tulajdon köcsök hiján, midőn a szép
Ifjak s leányok táncza közt ruzsabúl font
Koszorúval ugrik elő Anacreon, s rökkent
Szózattal együtt dalja, Comus és Evan,
A ti áldomástokat és köz örömöket toldja.
Dücsős hazámnak hív fia! nem egyenlő bájt
Ad mindeneknek Sváda. Kedvelém nyelved,
Buzogtam én is érte. Nevemet áldd, tisztöld.