Kazinczy Ferenc: KIS ÉS BERZSENYI.
KIS ÉS BERZSENYI.
Különbözők és eggyek arczaik,
Mint lenni kell a szép testvérekének,
Kik eggy anyának nőttek karjain,
És bájaiban megosztva részesek.
Aranyszög fürtök ékesítik az
Egyiknek fenkölt homlokát, s cyane
Színét felűlhaladt nagy szép szemek
Szikráznak a játékos ív alól.
A másik barna selymet hullogat
Parosi márvány vállain alá;
S mely isten álljon ellent, a midőn
E két setét csillag tüzel reá?
Az eggyik spartai karcsu szép leány,
Körűlaggatva a párducz leplegével,
Kit a hegyekben sújtott meg nyila.
Lesbos nevelte a másikat, dalok
És lant zengése mellett; ezt mutatja
Fürtjei között az ionkosszorú.
Melyiké az alma? Ah ki mondja meg?
Mint lenni kell a szép testvérekének,
Kik eggy anyának nőttek karjain,
És bájaiban megosztva részesek.
Aranyszög fürtök ékesítik az
Egyiknek fenkölt homlokát, s cyane
Színét felűlhaladt nagy szép szemek
Szikráznak a játékos ív alól.
A másik barna selymet hullogat
Parosi márvány vállain alá;
S mely isten álljon ellent, a midőn
E két setét csillag tüzel reá?
Az eggyik spartai karcsu szép leány,
Körűlaggatva a párducz leplegével,
Kit a hegyekben sújtott meg nyila.
Lesbos nevelte a másikat, dalok
És lant zengése mellett; ezt mutatja
Fürtjei között az ionkosszorú.
Melyiké az alma? Ah ki mondja meg?
| Kiben kétségeim biztos oktatót |
Szent és nagy isten! verd el a homályt,
S, hogy bírja fényed, illesd meg szemem.
Triposodon ég a tömjén, s magas
Boltjaidat sűrű felleg tölti be.
Segíts, itt térdelek -
| Ím a falon |
Nagy mester, és a választott tanítvány.
