Kazinczy Ferenc: A LÚDHATTYÚ.
«Iudiciumque.» -Esto, si quis mala! Sed bona si quis
Condiderit? dignum opprobriis latravcrit? - «Ohe,
Solventur risu tabulae, tu missus abibis.»
Zavaros! büdös! de szép, mert én, mert én lakom.
Én nem vagyok lúd többé, én hattyú vagyok,
Mert úszni láb és szárny nekem is adattatott.
Pöffedj, begyem, s te nyak, ha nem hajolsz, meredj!
Hattyúnyakat jól játszol: a ki lát, csudál.
S ha tégedet más nem csudál, csudállak én.
El, el, te kolcsaggém, vizemnek széliről!
Te úszni nem tudsz; bár fejér tolladdal a
Hadak vezére kalpagának fényt szerez,
S gyémántboglárt rak rája. Nem tudsz úszni te!
Tudok én igen jól! - Oh kegyetlen istenek,
De mért adátok nékem ily csúf gágogást!
Miért adátok nékem ily csúf gágogást!!
Miért, miért e rút, ez ocsmány gágogást!!!