Kazinczy Ferenc: TISZTVÁLASZTÁS UTÁNI.
TISZTVÁLASZTÁS UTÁNI.
Elmult a restauratio,
S vice-ispán nem levél, szegény, be szánlak érte!
Fő jónak szíved ezt ismérte,
A sorstól ezt az egyet kérte,
Kezedben volt s eltünt. Igy járni, óh
Ez már rettenetes, ez már irtóztató.
Mit használ birtokod, mit régi nemzetséged,
Mit a sok nagy ebéd, a sok nagy vacsora,
S hogy Bánknak vére vagy, s egyszersmind sógora?
A háladatlanok nem választának téged,
S kit választának meg! Ez gyötri büszkeséged?
Ez vette el nyugtodat, ez ölte el csendességed?
S vice-ispán nem levél, szegény, be szánlak érte!
Fő jónak szíved ezt ismérte,
A sorstól ezt az egyet kérte,
Kezedben volt s eltünt. Igy járni, óh
Ez már rettenetes, ez már irtóztató.
Mit használ birtokod, mit régi nemzetséged,
Mit a sok nagy ebéd, a sok nagy vacsora,
S hogy Bánknak vére vagy, s egyszersmind sógora?
A háladatlanok nem választának téged,
S kit választának meg! Ez gyötri büszkeséged?
Ez vette el nyugtodat, ez ölte el csendességed?
