Kazinczy Ferenc: SZÜLETÉSEM ÖTVENEGYEDIK NAPJÁN.
SZÜLETÉSEM ÖTVENEGYEDIK NAPJÁN.
Azt a virágot, gyermekek,
Mellyet már félig ősz fejemre
Hizelkedve hint kezetek,
Egykor, míg kedves lengzetek
Fuvaltak ifju életemre,
Lalim hintette volt egy két kis énekemre.
Triumphusom volt javallása,
S egy fojtott sóhajtás, egy néma pillantása
Szerencsésebbé tehetett,
Mint az, kit a vak sors thronusra léptetett;
Mert szívem titkosabb vágyása
Hajlandóság gyanánt vette a dícséretet.-
De ah, most más szemekkel látok;
Nem csalja meg magát az elöregedett.
Nem azt nyújtjátok tí, a mit egykor anyátok.
Mellyet már félig ősz fejemre
Hizelkedve hint kezetek,
Egykor, míg kedves lengzetek
Fuvaltak ifju életemre,
Lalim hintette volt egy két kis énekemre.
Triumphusom volt javallása,
S egy fojtott sóhajtás, egy néma pillantása
Szerencsésebbé tehetett,
Mint az, kit a vak sors thronusra léptetett;
Mert szívem titkosabb vágyása
Hajlandóság gyanánt vette a dícséretet.-
De ah, most más szemekkel látok;
Nem csalja meg magát az elöregedett.
Nem azt nyújtjátok tí, a mit egykor anyátok.
| Hintsétek e virágokat, |
Ah, az hajolván estvelére,
Ingó s ködös tájakra tére;
Hintsétek el vele saját útjaitokat.
