Kazinczy Ferenc: BRANYICSKÁN, HUNYADBAN.
BRANYICSKÁN, HUNYADBAN.
Báró Jósika Jánoshoz.
Martinúzinak itt áll kápolnája, s az útas
A kápolna ledől, de az útas látja, hol állott,
Tünnek az esztendők, szeretett nagy! tűnsz te is egyszer;
Oh mikor elmegyen itt, mondja ezt is: Az egykori vendég
| Átnéz a Maroson, s áldva sohajtja nevét. |
| S a bíbort viselő hős papot emlegeti. |
| A maradék keresi s nem leli nyomdokidat. |
| Itt lele férfit az hely új ura karjai közt. |
