Kazinczy Ferenc: MINNYIHEZ.
MINNYIHEZ.
Égtem érted s te szerettél,
Ah, te már meghidegedtél,
S én itt magamba borúlva
Elbusúlva, elfásúlva
| Még én égek, nem te már. |
| Szád, szemed tagadja bár. |
| Nevedet sóhajtgatom, |
| Veszteségem siratom. |
Elenyésztek életemnek
De ne rettegj, mély sebemnek
Légy te boldog; könnyebbedve
S ezt sohajtom kevélykedve:
| Tündér istenálmai! |
| Nem terhelnek vádjai. |
| Tűröm én majd estemet, |
| Egykor Minnyi szeretett! |
