Juhász Gyula: A föltámadt Lázár
De ez az élet nem kell már nekem.
Aludni sírom áldott méhiben.
Ó, a síroknak mély nyugalma van.
Mikor e zajba visszavitt kezed.
S az ember, aki bámul rám bután.
Ki mind hiszi, hogy úr és isten ő.
Pedig övék ott ország, hatalom.
S tovább pihenjek békém éjjelén.
Uram, bocsáss meg, engedj el megint!