Faludi Ferenc: NEM MIND VIGASÁG A VIGASÁG
NEM MIND VIGASÁG A VIGASÁG
1. Azon senki ne épitsen,
Hogy engem lát vigadni,
Mert örömet, a hol nincsen,
Néha lehet mutatni.
Hogy engem lát vigadni,
Mert örömet, a hol nincsen,
Néha lehet mutatni.
2. Hogyha olykor talál érni
Örömnek holmi gőze,
Másnak, okát nem kell kérni,
Mert ahhoz semmi köze.
Örömnek holmi gőze,
Másnak, okát nem kell kérni,
Mert ahhoz semmi köze.
3. Vidám legyek, vagy kedvetlen:
Senki arrul nem tehet,
Indulatom szemlélhetlen;
Napvilágra nem kelhet.
Senki arrul nem tehet,
Indulatom szemlélhetlen;
Napvilágra nem kelhet.
4. Mert örömemnek ösztönét
Valaminthogy titkolom,
Úgy bánatom eredetét
Másoknak nem panaszlom.
Valaminthogy titkolom,
Úgy bánatom eredetét
Másoknak nem panaszlom.
5. Ebben s abban volt már részem,
Még a szerencse hagyta,
Bút s örömet érzett szivem,
Tudja, a ki próbálta.
Még a szerencse hagyta,
Bút s örömet érzett szivem,
Tudja, a ki próbálta.
6. De már lelkem eztet, aztot
Okosan viselheti,
A ki mihez hozzá szokott,
Aztat könnyen türheti.
Okosan viselheti,
A ki mihez hozzá szokott,
Aztat könnyen türheti.
