Dsida Jenő: S ha ág dobol az üvegen...
S ha ág dobol az üvegen...
S ha ág dobol az üvegen
és megremeg a nyárfa,
mintha jönnél lábujjhegyen
s én ülök várva, várva.
és megremeg a nyárfa,
mintha jönnél lábujjhegyen
s én ülök várva, várva.
S ha tó vizébe kábitón
a csillagfény aláhull,
mintha zsongulna száz kinom
és minden megvidámul.
a csillagfény aláhull,
mintha zsongulna száz kinom
és minden megvidámul.
S ha sűrü fellegek közül
a hold lenéz a földre,
a lelkem benned üdvözül
és rád gondol örökre.
a hold lenéz a földre,
a lelkem benned üdvözül
és rád gondol örökre.
