Dsida Jenő: Madarak között
Selymes fészkünk lenne tán,
s üldögélnénk csőr a csőrben,
eresz alatt kis tanyán.
pajzánkodva, begyesen?
Hát keblemen megsimulni
nem jó lenne, kedvesem?
kergetnélek magam is,
a sövényről rám pislognál -
éppen mint most, kis hamis!
- míg szivemben Ámor ég -,
tollaimat felborzolnám
s fél lábomra állanék.