Dsida Jenő: Valami arcot viszek
elrejtve mélyen.
Havas nagy úton bandukolok
szembe a lemenő nappal.
senki kívülem:
Elítélt próféták máglya-lángja
perzselte a szívembe hajdan.
találok egy kicsi kunyhót,
ahol a fehér fenyőasztalkából
oltárt csinálhatok.
a kunyhó apraja, nagyja
s hiába búg az éjben
a hitetlenség farkasüvöltése.
szembe a nappal -
Sötét terhek dőlnek az életemre
s ferde árnyékok hullnak a hóra.