Dsida Jenő: Nincs többé ember
Házak, sürgönyoszlopok,
toronycsúcsok merednek ki
a magányosság homoktengeréből.
dalolását, kétségbeejtő titkait
beitták a kövek,
hogy soha tovább ne adják.
most vasárnap délután van.
Fölmegyek egy síricsendű ház
márványlépcsőzetén.
szeretném elmondani valakinek, -
de ásítnak a szobros folyosók
és tompán konganak.
Jéghideg ablaküvegre szorítom
homlokomat. Kibámulok.
Ha kiáltanék, se hallaná senki.