Dsida Jenő: Törpefenyők jaja
töprengő törpefenyők.
Úgy elfogyott az élet
idefenn!
az ég peremén szúró csillagok
s néha robogva, zuhanva dörgő
lavinák.
idegen, messzi síkokra:
Jaj nekünk, magányos fáknak,
jaj nekünk itt a tetőn!
a felhős egekbe döfött; -
unokáink már ki sem látszanak
a hó alól.