Dsida Jenő: Jámbor beszéd magamról
vándor, mint a gólya.
Kurjongattam olykor,
Isten csavargója.
mindíg csöndes lettem,
bozontos kutyámmal
álldogáltunk ketten.
jártam síkot, dombot
s be-betartogattam,
amit Krisztus mondott.
szemlélődtem békén
kocsis durvaságán,
papok kövérségén.
nem kínoztam pókot,
tréfát, bort szerettem,
szerettem a csókot.
Héttőrsebü Bánat,
kíméld meg a kíntól
lelkem kis anyámat!
imámat eresztém:
hadd haljak meg úgy, mint
kedves, víg keresztény.
citera, virág-dal.
Bálokon táncoltam
huncut leánykákkal.
angyalok motoztak
és takaróm alatt
meg-megcsiklandoztak.