Dayka Gábor: A szeretők fogadása
Nem kell nekem személyje.
Hűségtelen Corinna!
Elébb miket nem ígért,
Mézzel folyó beszéde!
Hányszor borúlt nyakamba!
Most más ölébe nyugszik,
Másnak mosolyg szemébe,
Mást bájol: én reám tsak
Mellék-tekéntetet vet -
Nem kell nekem személyje,
Többé reá se nézek,
Nem, hogy ha lábaimhoz
Borúl is esdekelve.
Így esküszik Philemon
Vénusra, égre, főldre.
Itt hírtelen be-lép az
Hűségtelen Corinna:
S mi lelt Philemon! úgy mond,
S eggyet mosolyg reája,
S tsókot nyer ajakára -