LEVÉLTÁRI ÉRTESÍTŐ.
LEVÉLTÁRI ÉRTESÍTŐ.
A Magyar Nemzeti Múzeum levéltára az elmult 1928. év folyamán gazdag és nagybecsű középkori anyaggal gyarapodott. E gyarapodás túlnyomó része családi levéltárakkal örökletétként került őrizetünkbe, de vétel útján is számos nagyértékű darabot sikerült szereznünk törzsgyüjteményünk számára.
A Simonyi és Varsányi Simonyi-család előző években letéteményezett levéltárának középkori anyaga az Ernyey József magyar nemzeti múzeumi éremtári őr úr közvetítette két újabb kiegészítéssel, közel 300 drb.-ra gyarapodott fel. Árpád-kori hiteles-helyi kiadványai közül külön említésreméltónak tartjuk a komárommegyei, majki premontrei konvent rendkívüli ritkaságszámba menő, 1289. évi bizonyságlevelét az Oroszlánkő várában betegen fekvő Hont-Pázmány-nemzetségbeli Szegi (Zygwy) Joahim fia Ivánkának végső intézkedéséről az Ottokár elleni vitézkedéseért IV. László királytól kapott kereskényi birtokát illetőleg. Kiadatlan, Karácsonyi János sem ismeri. A levéltár több mint 50 eredeti, XIV. századi darabja közt van a híres, nyitramegyei felsőelefánti pálos kolostor alapításának Nagy Lajos király által kiadott megerősítőlevele az 1369. évből. A mohácsi vész előtti anyag nagy része a Simonyi-család Kereskény, Krakó, Varsány, Kispeszek, Kér és Csánk hontmegyei, Töre, Simonyi, Veszka és Magasmart barsmegyei, Navaj és Koczora nyitramegyei és végül Dobra s Szuhapataka trencsénmegyei birtokaira vonatozik. Adatokat tartalmaz az Apponyi, Bálványi, Baracskai, Baragyáni (Brogyáni), Borfői Bory, Brigánth, Csermenyi, Czudar, Dalmady, Deméndi, Dersenyei Peres, Dióssy, Emőkei, Forgách, Füssy, Győredi, Ilméri (Ürményi), Kaszai, Kakasfalvi, Kálnay, Kécsi, Korossy, Leéli, Lévai Cseh, Kesselőkeői Majthényi, Oszlányi, Oroszlánői, Peszeki, Pogány, Podmaniczky, Stibor, Szegi, Szemerédi, Szobonya, Thuróczi, Ujlaki, Vásárdi, Zalai, Zsámbokréthy stb., stb. családokra, a Báncsi-nemzetségre, továbbá a szkalkai apátságra és az elefánti pálos kolostorra stb. stb.
A Daróczy Zoltán szíves közvetítésével letéteményezett Szandai Sréter levéltár egy drb. középkori, 1742. évi oklevele az Ónodi Czudar-család néhány somogymegyei birtokára vonatkozik.
A Reviczky-család levéltárához Jeszenszky Géza által beadott kiegészítésből Zápolyai István nádor özvegyének, Hedvig tescheni hercegnőnek Bajmóc várában kelt 1508. évi levelét tartjuk megemlítendőnek.
Vétel útján jutott birtokunkba a Kolcs-nemzetségből származó Kolcshosszúmezei Hosszúmezei-család levéltárának három XIV. századi darabja, a Magyar Nemzeti Múzeum Barátai Egyesületének áldozatkészségéből pedig a Méhkerti Milkovich-családnak a kommunizmus alatt Bőnyön, Győr megyében elpusztított gazdag levéltára csekély maradékát, négy értékes hártyaoklevelet sikerült megszereznünk. Köztük a legrégibb még Árpád-kori, a győri káptalan 1290. évi kiadványa s a Vaszary-családra vonatkozik. Két Nagy Lajos-kori darab (1351 és 1379). Némai Kolos mesternek a Bazaráb elleni hadjáratban tanusított vitézségét magasztalja és fiának, Jakabnak, birtokügyeit tárgyalja. Mindnél értékesebb azonban Szepesi Jakab országbíró 1380. évi nagy ítéletlevele, mely három Árpád-kori és egész sereg Anjou-kori oklevelet ír át egész terjedelmében vagy kivonatosan, köztük, IV. Béla királynak Komárom várát a tatárok ellen megoltalmazó Folwyne számára kiadott 1245. évi adománylevelét és ugyanazon vár tartozékait összeíró 1268. évi nagy, aranybullás oklevelét is. Az országbírói oklevél egyébként korábban a Bana-, Vasztély- (Bozteh) és Katapán-nemzetség birtokában volt komárommegyei Vas, Zelebeg, Bana és Urtiz, máskép Árpa birtokokat ítéli meg Némai (Szántai) Kolos mester fiának, Jakab királyi lovászmesternek. Úgy a nagy ítéletlevelet, mint az előtte említett 71Milkovich-levéltárból származó darabokat is eddig csak Fejér Codex Didlomaticus-ának rendkívül hibás szövegéből (VII/3. köt.) ismertük.
Középkori pecsét- és pecsétmásolat-gyüjteményünk néhai nagynevű oklevélpublikálónk, Wenzel Gusztáv fiának, dr. Wenzel Gusztáv ny. pénzügyminiszteri h. államtitkárnak ajándékából 82 drb.-bal gazdagodott. Köztük több unikumszámba menő, eddig ismeretlen, kiadatlan vagy hibás rajzzal kiadott eredeti példány is van; ilyen a XIII. századból: Dénes nádor 1233. évi töredezett kettős lovaspecsétje, melynek eddig csak egyik oldala volt ismeretes az Országos Levéltár egy pecsétmásolatáról vagy Gut-Keled István szlavón bán 1250–59 közti címerespecsétje, melyet csak tökéletlen fametszetű ábrázolásról ismerünk, továbbá Csák-nemzetségbeli Istvánfia, László pajzsalakú, Buzád-nemzetségbeli Miklós bölényfejes vagy Majs nádor 1270 körüli érdekes címertöréses címerespecsétje. A XIV. századiak közt Csáknemzetségbeli Ujlaki Ugrin tárnokmester 1304. körüli pecsétje és Opelni László herceg nádor két teljes példányú 1370. körüli lovaspecsétje érdemel említést. Megtalálható a gyüjteményben a XIV–XV. századbeli nádorok, országbírák, tárnokmesterek és bánok, úgyszintén a felsőmagyarországi bányavárosok pecsétjeinek egész sorozata. A pecsétmásolatok közül II. Géza és III. István hamis tipariumainak lenyomatait, V. István ifjabb király ritkább példányú lovaspecsétjének és Amadé győri püspök 1250–70 közti ovális pecsétjének gipszmásolatait említhetjük meg.
Fénykép-gyüjteményünket is számos középkori oklevelünk fényképével egészítettük ki. Említésre méltó közülük Szent István király veszprémvölgyi görög oklevelének Kálmán király kiadta 1109. évi múzeumi renovációjáról, Dávid dux 1090 körüli tihanyi, Szent László király pecsétjével megerősített adományleveléről, IV. Béla királynak a szekszárdi múzeumban őrzött egy 1238. évi okleveléről, továbbá Dürer Albert rokonságának, a békésmegyei Ajtósi Ajthóssy-családnak az Országos Levéltárban és a Nemzeti Múzeum családi letéteményei közt felkutatott, 1404–1517 közti okleveleiről hivatalos úton felvett fényképek. E gyüjteményünket még Ernyey József két körmöcbányai középkori oklevél és Juhász Kálmán nagyszentpéteri, torontálmegyei plébános, az aradi prépostság és a csanádi káptalan legrégibb, Árpád-kori hiteleshelyi kiadványainak és pecsétjéinek fényképfelvételeivel gyarapította. Becses ajándékaikért ezúton is fogadják a múzeum levéltár hálás köszönetét.
J.–E.
*
A levéltár újkori anyagának gyarapodása tekintetében is megelégedéssel tekinthet vissza az elmult esztendőre. A fentebb felsoroltakon kívül szép számú és több különösebb becsű heraldikai és genealógiai emlékkel is gazdagodott. A Daróczy Zoltán közbenjárására öröklétül megszerzett, a Bedeghi Nyáry-családnak Miksa király által 1572-ben megerősített 1535-iki bárói diplomája a legelső bárói adománylevelek közé tartozik. Bár rongált, a címerkép és lényeges szöveg mindamellett sértetlen. Rudolf királynak 1602-ben a Zvonarich-család részére adott címeresnemeslevele azért is érdemel figyelmet, mert az adományozottak között e családnak az akkori hitvédelmi harcokban résztvevő s Szabó Károly Régi Magyar Könyvtárába felvett tagjai is szerepelnek. Ilynemű szerzemények még: II. Ferdinánd címereslevele a Vrazda- és Brhlovics-család részére 1632-ből; I. Lipóté 1682-ből a Moosi Lanczer-, III. Károlyé 1722-ből a Magyary-család részére, utóbbi mint Magyary Géza egyetemi tanár örökletéte. Örökletét Chinorányi Izabella részéről III. Károlynak 1714-ben a Gabellai Gabellich- és Mária Teréziának 1755-ben a Chinorányi-család részére adományozott armálisa. Két eredeti címerkérő folyamodvány: Egyik Pujoni Pataky Károly csendőrőrnagy közvetítésével mint Sárospataki Pataky Lajos ny. p. ü. igazgató ajándéka jutott a levéltárba s utóbbi családjának III. Ferdinánd által 1645-ben adományozott, 1818. évi hiteles másolatban szintén birtokunkba jutott címeres nemesítő levélhez tartozik. A másikat családja levéltárának kiegészítéseképpen Podhradszky Andor küldte be s a Csirbécs-, Revuczky- és Pécsy-családok nyujtották be és kaptak rá királyi koncessiót 1687-ben. Ugyanő I. Lipótnak egy 1695-ben kiadott, a Heraldikai és Gen. Társaság legutóbbi választmányi ülésén eredetiben is bemutatott címereslevelének festett címerekkel ellátott másolatát is beadta, mely címereslevélnek eddig még nem látott érdekessége, hogy az adományozott három család, a Kobányi-, Stephanides- és Jankó, egy és ugyanazon oklevélben külön-külön leírt és közös keretben külön-külön megfestett, három különböző címert 72kap. Tisztán genealógiai vonatkozású szerzemény a Sitkey-család leszármazási okleveleinek egybekötött másolatgyüjteménye.
Az 1848/49-es év emigrációs iratok kisebb-nagyobb gyarapodásai közül megemlítendőnek tartjuk Wepler Ágoston 48-as honvédhuszáralezredes törökországi sumlai, jórészt töröknyelvű iratait. Az általános újkori anyagból pedig a Báthoryakkal, Rákócziakkal stb. kapcsolatos, XVI.–XVIII. századbeli vétel útján szerzett iratokat; Majláth György leveleit a XIX. század első feléből; a Deák-párti képviselőkből alakult kaszinó eredeti alapszabályait és törzskönyvét 1865-ből, a tagok sajátkezű névaláírásaival; a deésaknai sóvágók Hunyadi Mátyás királytól nyert kiváltságainak XVI. és XVII. századbeli megerősítéseit.
Az újabb családi örökletétek közül első helyen említjük s kiemeljük azt, a háború előtti Magyarország történetére nézve rendkívül nagyértékű és hatalmas iratanyagot, melyet Hóman Bálint dr., a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója tett le: néhai Darányi Ignác m. kir. földmívelésügyi miniszternek túlnyomórészt közéleti tevékenységével kapcsolatos hagyatékát. E nagy államférfiúnak kimagasló egyénisége és tevékenysége még oly közel esik a ma élő nemzedék ismeretvilágához, hogy nem szükséges magyarázgatnunk, mily nagy nyereséget képvisel e letét levéltárunkra és értéket a közelmult korszak történetírójára nézve. Csak nagy általánosságban nyujtunk tájékozást, amikor felhozzuk a széleskörű politikai és titkos levelezést, számtalan értekezést, tervezetet, elaborátumot, a nagybecsű jegyzeteket, mint az akkori nemzet- és mezőgazdasági, pénzügyi, ipari, kereskedelmi és szociológiai politikának sokfelé ágazó, tiszta képet adó kútforrásait. – Nagy anyagot ölel fel, 9265 darabot, az ugyancsak a mult évben letéteményezett s már feldolgozott Roffi Borbély-családi levéltár. A családon kívül az Orczy-, Várkonyi Amadé-, Magyary-Kossa- stb. családokra és birtokviszonyaikra tartalmaz sok becseset; többek közt báró Orczy Lőrinc és Amadé László levelezéseit is. – A Gáspárdi-család levéltára 614 drb., a Szandai Sréter-é kb. 250 drb. XVIII. és XIX. századbeli, túlnyomórészt az illető családokra vonatkozó iratból áll. – A Simonyi- és Varsányi Simonyi-családnak a közelmultban érkezett levéltárához az előző évben szépszámú, föntebb külön ismertetett középkori oklevél érkezett kiegészítésképpen. E levéltárnak s a most említett kiegészítésnek is a megszerzését Ernyey József nemzeti múzeumi őr fáradozásának köszönhetjük. Kiegészítések érkeztek még a Podhradszky-, Kölcsey-, gróf Széchenyi-, gróf Bethlen-, Abaffy-, Reviczky- és Szilassy-családoknak régebben letett levéltáraihoz.
Cz. A.
