Michel Andrieu: Le missel de la chapelle papale ŕ la fin du XIIIc siecle, Rome, 1924, 28 l. (Különlenyomat a Miscellanea Francesc…
Michel Andrieu: Le missel de la chapelle papale ŕ la fin du XIIIc siecle, Rome, 1924, 28 l. (Különlenyomat a Miscellanea Francesco Ehrle II. kötetéből.)
Andrieu, a strassburgi egyetem tanára, ebben az értekezésében két, a XIII. század végéről származó kódexet ismertet, amelyek különösen liturgia-történeti és hagiografiai szempontból érdekesek. Az egyik a vatikáni könyvtár Ottob. Lat. 356., a másik az avignoni városi könyvtárnak, ahová a káptalani 93könyvtárból került, 100. számú latin kézirata. Mind a kettő a pápai udvar használatára készült misekönyv, amelyek azonban úgy az egyházi naptárban, mint a misék szövegében többrendbeli eltérést mutatnak a XIII. század végéről eddig ismert hasonló liturgikus könyvekkel szemben. andrieu megállapítja, hogy különösen a vatikáni kézirat a franciskánus liturgia befolyása alatt készült, valószínűleg IV. Miklós pápa idejében. Az egyházi naptár mindkettőben nagyon csekély eltéréssel egyező és nagyszámú idegen, különösen francia nemzetiségű szentet említ, ami már a francia egyházi szellem érvényesülésére mutat. Magyar szempontból érdekes, hogy a vatikáni kézirat augusztus 20-án megemlíti Szent István király commemoratióját (s. Stefani conf. regis Ungarie), míg ez az avignoni kéziratból hiányzik. November 19-én pedig mindkét kézirat említi Szent Erzsébet ünnepét is, akinek tiszteletére külön mise is van mindkét kéziratban.
Magyar vonatkozásai miatt különösen érdekes Andrieu magyarázata az egyházi naptárban július 13-án említett szent Margit ünnepről (III. Id. s. Margarite v.). Szerinte a bollandisták azt hiszik, hogy ez magyarországi boldog Margitnak, IV. Béla király leányának az emléknapja és itt «Acta SS. Jul. III. 878 et suiv»-ra hivatkozik. Andrieu szerint a bollandisták állítása aligha állja meg a helyét, mert már egy XII. századi sacramentariumban előfordul július 12-én Szent Margit neve és ugyanez a commemoratio van július 13-án a XII. század végéről való Missale Lateranense vetus-ban is. Andrieu azonban nyitva hagyja a kérdés magyarázatát.
Kissé alaposabban utána nézve annak, hogy valóban ünnepelték vagy ünnepelhették-e ezen a napon a XIII. század vége felé a pápai udvar misekönyve szerint Árpádházi boldog Margitot, legelőször is szembetűnik, hogy Andrieunél az Acta Sanctorum idézésébe súlyos toll- vagy sajtóhiba csúszott, mert az általa idézett kötetnek nincs is annyi lapja, ahányadikra ő hivatkozik. Ellenben ugyanazon kötet 471. lapján a bollandisták felsorolják mindazokat a szenteket, akiknek az életéről való megemlékezést július 13-ánál mellőzték vagy más napra helyezték át. Itt említik kétszer is Árpádházi boldog Margit nevét. («Sancta Margarita virgo filia Belć regis Hungarić, Posonii in Pannonia, Ord. Prćdicatorum loco non suo refertur a Ferrario in Catalogo generale, forte immemore, se eamdem melius signasse ipso die quo colitur et quo de ipsa egimus XXVIII. januarii» – a 473. lapon pedig ugyanabban a felsorolásban röviden azt mondja: «Translationem B. Margaretć Posonii in Pannonia.» Itt jegyezzük meg mindjárt, hogy a dominikánus liturgia szerint Árpádházi boldog Margit commemoratiója január 26-ra esett. V. ö. In. Taurisano: Catalogus hagiographicus Ord. Prćd., Roma, 1918. 17. l.) Tényleg az Acta Sanctorum január 28-án közli boldog Margit életrajzát.
Ismeretes azonban, hogy a magyarországi oklevéladó gyakorlatban, mint keltezés, július 13-án sűrűn előfordul Szent Margit szűz és vértanu neve, ezzel szemben Árpádházi boldog Margit neve oklevelek keltezésében sohasem fordul elő, csupán az esztergomi breviarium 1524-iki velencei kiadásának magyar nemzeti múzeumi példányába jegezte fel egy XVI. századi kéz január 18-ánál (!): B. Margarita Ungarić (V. ö. Knauz, Kortan 213., illetőleg 126. ll. és Szabó-Hellebrandt: Régi Magyar Könyvtár, III. kötet, 84. l.) Knauz a július 13-án említett szent Margitot antiochiai szűz és vértanunak mondja. Ennek a szentnek (S. Margarita seu Marina Virg. et mart. Antiochićin Pisidia) az emléknapját némelyek június 18-ra, mások július 13-ra («In Adone aucto, Florario nostro Ms. Beda Plautiniano et Maurolyco notatur XIII Julii.» Acta SS. Julius, tom. V. 24–45. ll.) teszik, a bollandisták azonban a Martyrologium Romanum világos megállapítása szerint a commemoratiót július 20-ra teszik. Tudjuk azt is, hogy ez a szent már a korai középkorban Franciaországban, Angliában és Itáliában nagy tiszteletnek örvendett. Az Andrieu által ismertetett pápai misekönyvek tehát az ő commemoratióját közlik, de a július 13-ához fűződő, már a XII. században ismert tradició szerint.
De megvan annak is a valószínű magyarázata, hogy Antiochiai Margit miért volt olyan népszerű és ismert szent Magyarországon. Thuróczy említi krónikájában, hogy II. Endre a Szentföldről visszatérve, különböző ereklyéket hozott magával. Így szent István első vértanu és szent Margit szűz és vértanu fejét, szent Tamás és szent Bertalan apostolok jobbkezét, Áron vesszejét, azután egyikét annak a hat edénynek, amelyben Jézus a kánai mennegzőn a vizet borrá változtatta (ilyen ereklyék a középkor naiv hitében másutt is gyakran előfordulnak) és még sok mást, amihez akkor hozzá tudott jutni. «Reversusque in Hungariam cum pretiosis thesauris sanctorum regnum suum reinuenit in prospero statu, non tamen hoc suis meritiis, sed sanctorum quorum reliquias afferebat, ascribi voluit. In occursum ergo regis Benedictus filius erga cancellarius regine omnes prelatos ecclesie compellebat. Modo autem illas reliquias sanctas specialiter ille ecclesie habent, quarum prelati regi venienti obuiam occurrerunt» (Thuróczy-krónika, augsburgi kiadás, cap. 73.). Bár az Acta Sanctorum beszél Antiochiai szent Marit ereklyéiről is, de a magyarországiról nem emlékezik meg. Pedig az ereklye megvolt még a XVIII. században is. Már Némethy lajos megállapította, hogy az 1774-ben Wagner Károly által említett és a szepesi székesegyház kincsei közt őrzött Szent Margit fejereklye («Duo capita adesse, et in chartulis haberi S. Georgii M. et S. Margarethć V. nomina, sed cognosci non posse, quod caput cuius sit». Wagner, Antal. Scepusii, II, 288.) nem Árpádházi boldog Margit ereklyéi közül való. (V. ö. Némethy Lajos: Adatok Árpádházi boldog Margit ereklyéinek történetéhez, Budapest, 1884, 97. l.) Nagyon valószínű ellenben, hogy ez azonos a II. Endre által hozott Antiochiai szent Margit-féle fejereklyével. Amit Andrieu csak kételkedve említett, azt teljes bizonyossággal mondhatjuk, hogy a vatikáni misekönyvben július 13-án említett Margit semmiesetre se azonos Árpádházi boldog Margittal, hanem a hasonló nevű Antiochiai vértanu emléknapja, akit közöt tradició szerint úgy a XII–XIII. században a pápai udvarban, mint Magyarországon, ahol tisztelete a II. Endre által hozott ereklyéje miatt terjedt el különösen, az egész középkorban ezen a napon ünnepeltek.
TÓTH LÁSZLÓ.
