Sárközújlaki ágazat.
Sárközújlaki ágazat.
Péter, Ferencznek és Mándy Erzsébetnek második fia 1700 körül született, a sárközújlaki birtok felét örökölte, ott lakott és ott is halt meg.* Három fia Sámuel, Ferencz és Péter 1748-ban még gyermekkorban voltak.* Ferencz 671775-ben aláirta a család Bihar vrmegyébe szakadt ágának bizonyitványát.* Sámueltől származott Lajos (sz. 1814.), kinek Gődény Manczi feleségétől Eszter (sz. 1840.), József (sz. 1843.), Mária (sz. 1846. Kanizsay Ignáczné) és Juliánna (sz. 1851. Pásztor Józsefné). Eszter és Juliánna 1885-ben a sárközújlaki ref. egyháznak két ezüsttel és selyemmel kivart asztalkendőt ajándékoztak.*
Kir. tábl. p. 4–2366. L. 16.
V. ö. a Márton József-féle családfát a Nagy-Iday lt.-ban IV. fasc.
Ered. Márton Döme államrendőrségi gondnok birt. Budapesten.
Soltész. A nagybányai ref. egyházmegye tört. 301. l.
A harmadik fiu László született 1707-ben, a sárközújlaki birtok felét örökölte; de volt részbirtoka Zsarolyánban is, 1772-ben ő is pert folytatott a Klobusiczky-családdal a királyi táblán* 1775-ben a Nagybajomba elszármazott Mártonok részére a bizonyságlevelet ő irta sajátkezüleg. Kétszer házasodott, első feleségétől való Mária lánya, ki Pap Sámuelnek lett feleségévé Zsarolyánban. Második feleségétől (ki 1737-ben született) származott egy lánya, ki 1768-ban született, de hamar meghalt, továbbá Zsigmond fia (sz. 1776.) és egy másik lány (sz. 1778.). – László, ki nemességét 1804-ben Szatmár vm.-ben igazolta,* fiatalos életerejét egész haláláig, mely 1819. V. 25. 112 éves korában Sárközújlakon következett be, megőrizte. Még halála előtt pár nappal olyan tüzes paripát ült meg s lovagolt rajta a szomszédfaluba, mely előtte való nap egy erőteljes 30 éves fiatal embert lehányt magáról. A halál csendes álomban jött rá. Zsigmond fiával pipát hozatott, megtöltötte, rágyujtott, közben elszunyókált s nem ébredt fel többet.* Fia Zsigmond (sz. 1776.) sárközújlaki birtokos, kinek Szolnoki Jármy Zsuzsánnától egyetlen gyermeke Polixena Nagykereki Kerekes Lászlóné, birtokos Sárközújlakon, Császlón és Aranyosmedgyesen;* (Szatmár vm.) igazi nagyasszony volt. 1882-ben és 1883-ban a sárközujlaki ref. egyháznak fehér damasztabroszt és arany poharat adott, végrendeletileg pedig 600 frtos alapitványon kivül hat hold földet hagyott.* Meghalt 1884. II. 23-án, sirja a sárközújlaki ref. temetőben van. Végrendelete Pesten kelt 1871. II. 20., mely szerint 5000 frtot hagyott a debreczeni ref. főiskolának. Ez az összeg az 1911. évi költségvetésben 11.333 K 95 f-re nőtt. A tőke 500 K évi kamata «egy jó tanuló ifju felsegitésére fordittassék; a kiválasztásnál a hozzám legközelebb álló Zsarolyáni Márton, Nagykereki Kerekes, Hiripi Böszörményi, Óvári Szeőke, Darvai Darvay nemes családokból származó ifjaknak elsőség adassék». A nevezett családok után vejének, Péchújfalusi Péchy Istvánnak utódai részesüljenek az alapitványban. Az összeget addig élvezze az illető ifju, mig a debreczeni főiskolán tanul.* Polixena vagyonának örököse a Péchújfalusi Péchy-család lett.
Kir. tábl. p. 4–2366. No 5. 35. sz.
Gorzó. Szatmár vm. ns. családjai.
Hazai és külf. tudósitások 1819. évf. II. 16.
Gazdaczimtár 1882. év. 627. l.
Soltész. Nagybányai ref. egyházm. 313., 314.
Balogh Ferencz. A debreczeni ref. kollegium alapitványi törzskönyve. Debreczen 1911. 140. l.
